A
Prodigy szitokszó volt számomra az
No Good érájukban, hiszen a rave, a techno teljesen távol állt - és jelenleg is áll - tőlem. Aztán megjelent az 1997-es
Fat Of The Land. Nem tudtam nem észrevenni, meghallani a
Firestarter-t, ami akkor hatalmas siker volt. Persze mindenki furán tekintett a
Prodigy ezen korszakára, hiszen ez már nem "sima" rave vagy techno. Sok ipari "beütés" található a korszak dalaiban és némi punk, electro-punk felhang is érezhető.
Nekem mégis a
Breathe volt az ami a kedvencemmé vált.
A kapcsolódó klip vizuális tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy rögzüljön bennem a dal, de alapvetően a kétségkívül alternatív elektronikus hangzás és az iszonyat jól eltalált basszusfutam az, ami miatt kénytelen voltam beosonni egy lemezboltba, és inkognitóban megvásárolni a lemezt.