First Aid 4 Souls - Dark Tunnel

Ismerős, egyszerű alapanyagokból is lehet kiemelkedő minőségű ételt főzni – csak érteni kell hozzá. Ez volt az egyik gondolatom, amikor a First Aid 4 Souls aktuális albumát hallgattam végig, immár sokadszor.

Az egész nagylemezre igaz, hogy folyamatosan azt a kellemes érzést kelti a hallgatóban, hogy elemeit tekintve ismerős dologgal áll szemben. Ennek ellenére kijelenthető, hogy saját karakterrel rendelkező dalokat eredményezett a megszokottnak tekinthető összetevők felhasználása.

Lehet, hogy Gazdag István a nosztalgiára is rájátszik, kihasználja azt, hogy jobban kedveljük az ismerős építőköveket, motívumokat, amikor valami új alkotást nézünk, látunk, figyelünk, hallgatunk? Nem tudom, mindenesetre többször elkapott a „Pecsa kistermes” érzés miközben az albumot hallgattam!

A jól behatárolható stíluselemek ellenére vagy éppen ennek köszönhetően a Dark Tunnel egyszerre változatos és koherens.

A változatos hangulati elemek megjelenését a vokál (Mortum) is támogatja. Bár sok együttes, projekt kezd, kezdett el tiszta énekhangot alkalmazni, én még mindig kedvelem azt, amikor az énekhang, illetve annak torzítása, manipulálása révén a zene újabb – aktív – réteget kap.

Ezen az albumon is van hozzáadott értéke a vokálnak, ami ráadásul a változatos „kezelések” után más és más hangulatot, jelleget ad az adott dalnak: a düh, kétségbeesés, agresszió, félelem, szomorúság. Ez mind-mind megjelenik az érzelmi spektrumon.

A címadó Dark Tunnel hozza talán leginkább a tengerentúli electro-industrial etalont: lüktető elektronika, pulzáló hangok, menetelős ritmus és a mindezt körbevevő effektek, zörejek tökéletes cyberpunk hatást eredményeznek.

A Nothing Keeps My Mind Clear-t és az Inside There Is No God dalokat is lehetne talán ide sorolni, de inkább ezeknál az IDM és némi ambient kúszik be a hallójáratainkba.

A Back To Dust, A Place To Rest és a gregorián (?) kórussal és húzós gitárral operáló Dead Life To The Sons Of Men pedig inkább már a kontinentális dark és crossover electro hagyományait követi.

A viszonylag lágyabb tételek sem töltelékek az albumon! Sőt! A Sleeping In Death egyértelműen a kedvencem! A korábban már általam kiemelt torzított vokál hozzáadott értéke itt mérhető le a legjobban. Az újra és újra erőre kapó dallam, az alapmotívum napokra megragadt a fülemben, fejemben! Mestermű! A Let The Man Just Born sem a gyors, agresszív részét képzi albumnak. Meglepő lehet, de én – mint kényszeres címkéző – simán rárakom a (dark) szinti-pop jelzőt erre a dalra.
Alig több mint 40 perc a teljes időtartama az albumnak, így nekem nagyon hiányzik 2-3 remix, bónusz dal a „végéről”! Nagyon érdekes lett volna meghallgatni néhány dalt, más irányból megközelítve.
ATWEMRS: 8

Gunmaker - Daymaker

A Gunmaker manufaktúra újabb minőségi kiadványa Daymaker címmel látta meg a napvilágot. A 2015-ös Headmaker albumhoz képest jelentős – és pozitív – változásokat tapasztalhatunk. A gitár továbbra is jelen van a hangzásban, de pont olyan módon, azon a szinten, hogy az semmiképpen sem riasztja el az elektronikára vágyó hallgatót.

Furcsán hangozhat, de nagyon sok hatás keveredik a szinti-pop, az electro clash, a future-pop és még egy csippetnyi electro-goth is érzékelhető az összetételben.

Több dal (What You Want, Trust Me Or Lie, In My Eyes) esetében a Cat Rapes Dog második korszaka ugrott be: nem – vagy kevésbé – torzított vokál, fülbemászó szintidallam és ezek alá pakolt erőteljes gitár riffek.

Nekem az album csúcspontjait az inkább szinti-popba hajló tételek jelentik. A Let Me Out ami alapvetően egy brutálisan jól eltalált sláger. Az I Swear a Mesh-féle dark szinti-popot idézi: lendületes és lágy egyszerre.

A feldolgozások esetében sok buktató van/lehet: ha túlzottan elvonatkoztatunk az eredetitől, akkor öncélú lehet a saját változat, míg ha bátortalanul nyúlunk hozzá, akkor meg értelmetlen másolás. A Like Tears In Rain esetében azonban sikerült elkerülni ezeket a csapdákat! A Gunmaker újraértelmezés lágyabb, organikusabb, mint a Covenant-féle eredeti, de éppen ezért újabb, másabb hangulati spektrumot mutat be.

Az albumot záró 4 remix változatos szegleteket ad hozzá az eredeti verziókhoz és egyben értékmérője is a magyar projektnek, hiszen olyan együttműködőket sikerült megnyerni, mint Rob Dust vagy a belga Diskonnekted fejét, Jan Dewulf.

Bár a hazai projektekkel kapcsolatban egyre inkább elfogult vagyok, de itt teljesen objektíven mondhatom, hogy nagyszerű – azonban sajnálatos módon rövid J - albummal van dolgunk!

ATWEMRS: 8

Leæther Strip - Klutæ aktualitások

A munkamániás Claus Larsen nem lassít, így rengeteg friss zene és információ áll rendelkezésre csak az elmúlt 2-3 hónapból. Ezért érdemes összefoglalni, hogy milyen kiadványok jelentek meg a The Strip Farm studióban folyó munka eredményeképpen.
Még májusban megjelent egy gyűjteményes album, mely az eddigi összes Depeche Mode feldolgozást tartalmazza.

A tavaly kiadott, aktuális Spæctator albumról kimásolt White As Chalk önálló EP-n is megjelent, nem kevesebb mint 10 remix változattal. A közreműködők - többek között - Hocico, People Theatres, Digital Anodyne.

A Klutæ album elérhető limitált, kézzel sorszámozott CD, illetve digitális letöltés formátumban is. Az új album a frissen - John R. Mirlanddal közösen - alapított Laebel kiadó gondozásában jelent meg.

Aki képet szeretne kapni arról, hogy milyen jellegű az album annak segítséget jelenthet az első - The Wire & The Cuffs-hoz készült - videó.

A dal alapján provokatív tartalmú, old-school EBM testzenére számíthatunk.
Június elején pedig megjelent a John R. Mirlanddal közös - Am Tierpark - minimalista szinti-pop projekt aktuális EP-je, We're All The Same címmel.


A végére hagytam a legfontosabbat, 2017. október 6-án Leæther Strip koncert Budapesten!

https://www.facebook.com/events/1895895264015698/?fref=ts

Planet://Damage feat. Emke - Angst

Hatalmas erővel bír. Annyira hatalmas erővel, hogy még a Nagy Öregek is félve gondolnak rá. Egyesek ellenfelet, vetélytársat látnak benne, de azért volt olyan, akit szövetségesének tekinthet: Zoth-Ommog és ő például kölcsönösen tisztelték egymást.

A másvilági lény számunkra elképzelhetetlen módon osztotta meg tudatát, figyelmét. Egyszerre számtalan dologra tud, tudott koncentrálni. Hogy ezt a képességét minek köszönhette, senki sem tudta, tudja. Vannak akik azt állítják, hogy a végtelennek tűnő energia a külső kozmosz ismeretlen területéről származik. Mások azt állítják – rettegve – hogy sötét, ősrégi mágia mozgatja fáradhatatlanul. Vannak hitetlenek, akik egyszerűen a mérhetetlen mennyiségű kávénak tudják be azt, hogy képes napi min. 30 óra aktív tevékenységre.

Csinált már rádiót, filmet. Írt könyvet, blogot, magazint. Szervezett zenei eseményeket, szubkultúrát, közösséget.

Most aktív tudatának egy picinyke szeletét újra a zenére irányította: emberi avatárja és Planet://Damage projektje révén próbál újra bizalmunkba férkőzni.

Idén már megjelent egy album – Snapshots of A Surveillance Manifesto – de újabb akciójához megnyerte, (megszállta?) Emkét a Black Nail Cabaret-től és a legendás Martin Bowes-t (Attrition) Two Gods kiadóját.

A korábbi anyagból kiindulva arra számítottam, hogy electro-industrial agressziót kapunk, de sokkal nyugodtabb hangulattal találkozhatunk az EP-n. Techno, szint-pop, Jean-Michel Jarre űrzene, EBM. Sokféle hatást felfedezhetünk, ha akarunk, de a lényeg, hogy egy nagyon jól összerakott (masterelt?) anyag, ahol minden effekt, sáv, vokál jól hallatszik. Az Anne Clarke-ot idéző „spoken words” betétek és Emke bársonyos, búgó hangja megnyugtatóan terül el a lüktető elektronikán.

Daniel Myer (Haujobb) – szerencsére – nem tolta el absztrakt, minimál vagy IDM fázisba a dalt, inkább egy klasszikus, extended klubverziót készített nekünk ami még a Petőfi Rádión is pöröghetne (nem fog). A háttérbe több ipari zaj vegyül, de éppen annyira, hogy ettől feszesebb legyen.

Innovatív módon a digitális letöltés még audiokommentárt is tartalmaz, amiből például azt is megtudhatjuk, hogy az Ambient változat volt igazából az eredeti változat. A több mint negyedórás időtartam és a verzió jellege miatt is azt gondolom, hogy megfelelő helyzet, lelkiállapot kell a dal végighallgatásához. Nem biztos, hogy egy hosszú, éjszakai autópályás vezetéshez jó választás, de egy álmatlan téli éjszaka túléléséhez – ha már ilyen körülmények között született – tökéletes választás. (Az old-school Delerium fanok mindenesetre könnyes szemekkel fogják hallgatni, miközben azon merengenek, hogy mi lett volna ha nincs a Silence...)

ATWEMRS: 7

CrackDown - Smiles A Lot

A CrackDown projektet Kim Holm és Lasse Mønsted hozta létre azzal a céllal, hogy az analóg hangzást kombinálják - moduláris szintetizátorokat használva - a new wave-vel.
A címadó dal - Smiles A Lot - sikeresen teljesíti ezt a célkitűzést és visszarepít minket a 80-as évekbe a melankolikus vokállal: egy valóban nagyon jó dalban!
Az egymásra pakolt éneksávok is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy nagyon jó hangulatú dal jöjjön létre.
A Serenity tipikus B-oldal, így nem ez a kislemez csúcspontja. Zongora, furcsa zajok, zörejek, hangok és beszédtöredékek jó bevezetésnek tekinthetőek Kim Holm analóg birodalmába.

A dán legenda - Psychopomps - felturbózta a basszust és a ritmust, ami egy valódi Club Remix-et eredményezett. A Smiles A Lot (Psychopomps Remix) teljes mértékben rádióbarát, de ennek ellenére - sajnos - nem fogja megkapni a megérdemelt figyelmet.
Szinti-pop, new wave és minimál elektronika nagyon jó kombinációban.
ATWEMRS: 7

English version:
Crackdown is created by Kim Holm and Lasse Mønsted and the main goal is clear: combine analogue, modular synth sounds with retro new wave impressions.
The title song - Smiles A Lot -  successfully reach this aim and brings back the 80s sounds with the melancholy vocals, so produce a great tune! The waves of multilayered vocal gives very good mood for the whole track.
Serenity operates with piano, strange noise and analogue sounds plus some sampled voice/speech. Typical B-side song – not the highlight of the single - but good introduction to Kim Holm analogue realms.
The Danish legend Psychopomps pumps up the original version with fat bassline and powerful rhythm and create a superb club oriented remix. Smiles A Lot (Psychopomps Remix) is really radio friendly but I’m sure – sadly – that it will not receive the deserved attention!
Synth-pop, new wave and minimal electro in a very good mixture!
ATWEMRS: 7

Noisy Deafness - Silent Remembrance

A májusi Total Terror után újra találkoztam a Noisy Deafness projekttel, mégpedig a Silent Remembrance promo CD formájában.

A Comfort továbbra is nagy kedvenc a nagylemezről, de szerencsére még találtam bőven pozitív momentumokat az albumon, és néhány esetben kritikát is meg fogok fogalmazni.
Általánosságban elmondható, hogy EBM, future-pop, electro clash és a táncolhatóbb elektronika vegyül az albumon, ráadásul a számomra kedves arányban. Alapvetően a dalok többsége gyorsabb tempójú, klub-orientált, de a lassabb tételek sem "töltelék" szerepet töltenek be. Így például a Joy zongorafutamokkal csipkézett szinti-pop balladája - ami egyébként az album záródala - kifejezetten kellemes hangulatú.

Az After The Storm és az Altar Of Sacrifice inkább már az EBM, electro clash felé húz, minimál(abb) a hangzás, de éppen ezért kellemes meglepetés az, hogy az album keverése szerintem - már amennyire egy egyszerű zenehallgató, technikai tudás nélkül mondhat ilyet - tökéletesre sikerült! Minden apró zörej, alárendelt sáv jól hallható, ráadásul az egyensúly is tökéletes: nem nyomja el a basszus a dallamot, az effekteket, a vokál is megfelelő módon kerül kiemelésre.

Pont ez utóbbival kapcsolatban azért továbbra is azt gondolom, hogy bátrabban kellene énekelni, mert nekem személy szerint a kedvenc kombinációm a torzított - ám de dallamos refrént felvonultató - énekhang.

Nagyjából az lenne mondjuk az elvárásom, mint ami az Evil Eyes esetében tapasztalható, ami egyébként a másik kedvencem lett az albumról. A Next To The Grave is tartozhatna ebbe a ligába, de sajnálatos módon a felvételek közben Skrillex is beszökött a stúdióban... Mással legalábbis nem tudom magyarázni, az általam kifejezetten gyűlölt effekt túlburjánzott megjelenését... Szerintem máskor zárjuk be jól a stúdió ajtaját az illetéktelen betolakodók előtt!
A Forever szintén meglepetést okozott, mivel a már hivatkozott májusi Total Terror eseményen, élőben ez a dal nem működött... de az albumon, az albumról hallgatva ez tökéletesen felépített, melankolikus, sötét hangulatú dal. Lüktető elektronika, sci-fi effektek, sejtelmes hangok és egy jól eltalált dallam.
Az album digitális letöltés formájában már megvásárolható a különböző online piacterekről: Google, iTunes, Amazon.
De fizikai formátum is elérhető lesz 2016 januárjában és - ha igazak a hírek - 13 dal kerül majd erre az őskövületeknek - mint például nekem - kedves hanghordozóra!

Újabb magyar résztvevő ad életjelet magáról az alternatív elektronikus színtér hazai bugyraiból az Electro Arc kiadó segítségével. A "bejelentkezés" pedig életerős, mindenképpen figyelemreméltó! 

ATWEMRS: 6

Total Terror (Leæther Strip, Noisy Deafness, Munkás) - koncertbeszámoló (Budapest, 2015. május 2.)

2010 után újra hazai földön üdvözölhettük a Leæther Strip kötelékében Claus Larsent és Kurt Grünewald Hansent. Ráadásul most teljes műsor várt ránk a Noisy Deafness és a Munkás felvezetésével a Dürer Kertben.

Első fellépőként a Munkás minimalista electroja be- és megmutatta az alternatív elektronika eredetforrását: dühös és kétségbeesett, elitellenes társadalomkritika, a punk gyomorba vágó egyszerűsége hajszálpontosan digitalizálva: jéghideg hangzás amiben minden hang és szó szikeként hasított bele a hallgatóságba vagy éppen pusztuló gyárak vasbetonjából kimeredő rúdacéljaként nyársalta fel a megjelenteket. 

Edit this setlist | More Munkás setlists

Furcsa talán ezt mondani, de az este legsötétebb, leginkább nyomasztó hangulatú perceit köszönhettük Thamásnak. A Kliniket, Suicide-ot megidéző, totális kilátástalanságba taszító koncert után szinte biztos, hogy mindenki megtalálhatta saját életében, sorsában azt pozitívumot, azt a minimális esélyt amit érdemes megragadnia.

Hiteles előadás volt, egy hiteles előadótól!

A Noisy Deafness következett dallamosabb, táncolhatóbb elektronikájával. EBM ötvöződött future-pop szintetizátor riffekkel. Fémes effektek, szinti-pop dallamokkal. A Comfort című dalra már korábban felfigyeltem, így kifejezetten örültem, hogy ez is elhangzott a színpadon!

Edit this setlist | More Noisy Deafness setlists

Mindenkinek ajánlom ezt a dalt, mert a menetelős 4/4-ben felcsendülő ipari hangok, majd a megjelenő dallam egy igazán lendületes eredményt hoz létre, amit egy kicsit visszatekintős de a fiatalabbaknak is befogadható. Az előadót arra biztatnám - ha egyáltalán számít a véleményem - hogy ezt az utat folytassa! Én mindenesetre megpróbálom követni a projekt sorsát!

Kifejezetten változatosak voltak a zenei alapok: a mérges electro-industrialtól a laza electro-popig. Ha konstruktív kritikát kellene megfogalmaznom, akkor az annyi lenne, hogy a vokál lehetne bátrabb, akár effektek szintjén, akár stílusában. Mondjuk én könnyen beszélek, mert nem nekem kell a színpadon lennem! ;)

A nap főeseménye következett és rögtön az utolsó kislemezről egy igazi old-school EBM döngölés a Dirt! A koncert első fele teljes mértékben a Leæther Strip életmű alapköveire épült.

A Strap Me Down, Adrenalin Rush és társaik a megszokott hangulatot idézték elő, de nekem is meglepő volt, hogy milyen jól "működött" a Don't Tame Your Soul felpörgetett, koncertváltozata! Nem gondoltam volna, hogy az eredeti változatnál lehet jobbat csinálni. Hihetetlen magas volt az energiaszint mind a színpadon, mind pedig az első sorokban. Claus Larsen figyelmeztetése így mindenkinek szólt: Vigyázzunk magunkra, nem vagyunk már tinédzserek!

Edit this setlist | More Leæther Strip setlists

Az In Your Room szerepe így igazából kettős volt: egyrészt a pihenést biztosította mindenkinek egy kicsit, másrészt felvezette a két ráadás nosztalgikus visszatekintését. A korábbi koncertek programja alapján várható volt, hogy több feldolgozás is előadásra kerül. Aggódtam, hogy milyen leszek ezek fogadtatása, de teljes mértékben illeszkedett a koncert hangulatába és az aktív közönség is jól fogadta fiatalkoruk nagy slágereit kicsit másképpen.

Köszönet a 101 Klubnak az eseményért!