2011. máj. 27.

Covenant - Modern Ruin

Az album előtt megjelenő kislemez - Lightbringer - esetében sem voltam lenyűgözve, de abban bíztam, hogy a single nem tükrözi teljes mértékben a nagylemez hangulatát. A hiányérzetem alapvetően abból fakad, hogy az általam kedvelt Covenant albumok jó "keverési arányban" tartalmaznak lassú melankolikus dalokat, gyorsabb klub-orientált tételeket. A  Modern Ruin esetében ez a keverési arány már nem tökéletes szerintem. De az is lehet, hogy nem minden dalból sikerült kihozni a maximumot, nem tudtak élni a lehetőségekkel. Ezt érzem például a Judge Of My Domain és a The Beauty And The Grace esetében.
Korábbi bejegyzésemben abban bíztam, hogy Daniel Myer érkezése új lendületet ad, - a szerintem - kicsit fásult projektnek. Myer hatása egyértelműen érezhető: a Covenant minimalista jellege megmaradt, de sok kis "apróság" veszi körbe, effektek, vokáltorzítások (pl. The Night).
A Dynamo Clock esetében ezek az apró finomságok jól érezhetőek, a dal egyszerre idézi meg a Covenant korai korszakát és jeleníti meg a Myer által (is) kedvelt IDM jelleget.
Eskil hangja továbbra is erős, meggyőző, de a Covenant ereje abban van (volt), hogy a markáns vokál az egyedi elektronikus hangzásra települt rá kölcsönösen erősítve egymást. Ez a Modern Ruin-on nem működik hatékonyan.
Nagyon hiányzik nekem egy (kettő) lendületes dal, mely a Theremin, Tour De Force, Call The Ships To Port hagyományait folytatta volna. De sajnos nincs ilyen track az albumon...

Illetve halvány részleteiben a Beat The Noise-ban meg van a lehetőség, de mégsem éri el a korábbi Covenant slágerek szintjét. Nem pusztán a bpm-eket kérem számon rajtuk! A Get On már teljesen megfelel az elvárásoknak, kicsit retro hangulatú dallamával, egyszerű de hatásos felépítésű szerkezetével, nekem az egyik kedvencem az albumról.

A koncert kapcsán már megfogalmaztam az aggályaimat. Az album kapcsán is azt kell megállapítanom, hogy a Covenant aktuális albuma a projekt, az együttes eddigi életművéhez viszonyítva, csak közepesnek minősíthető...
ATWEMRS: 6

2011. máj. 26.

Alfa Matrix: re:covered vol. 2

Az Alfa Matrix kiadó bejelentette a  Depeche Mode tribute második részét. Az időzítés minden bizonnyal nem véletlen, hiszen a "hivatalos" remix album is hamarosan megjelenik, így annak az oldalvizén helyezi el kiadványát Séba Dolimont kiadója.
Több érdekesség is található az dupla lemezes kiadványom!
A Gaytron (Plastic Noise Experience side-projekt) nevének megjelenésére felkaphatjuk a fejünket, és azt találgathatjuk, hogy ez azt jelenti-e vajon, hogy Claus Kruse újabb projektje csatlakozott az Alfa Matrix-hoz. Számunkra azért (is) lehet érdekes még, mert a lemezen megtalálható a Leaether Strip féle Nodisco, melynek az ősbemutatója a tavaly októberi koncerten volt hazánkban.
Aki vásárlás előtt szeretne felkészülni, az itt bele is tud hallgatni a dalokba!

A lemez promóciója, megjelenése körül csapkodnak az indulatok, illetve azt sem nevezhetjük elegáns lépésnek, hogy az első résznél már "belengetett" bónuszlemez most is részét képzi az ajánlatnak.
Ettől függetlenül DM rajongóknak kötelező az album, további érdekes lehet azért is, mert szinte teljes - bár közvetett - áttekintést nyújt a belga kiadó előadóinak stílusáról.

2011. máj. 22.

And One - Tanzomat

Ahogy azt korábban már írtam, az And One bemutatkozó lemezével már elérte, hogy örökre a kedvencem lesz, bármit is tesznek a továbbiakban. Az And One-t azonban kb. a Pimmelmann óta nem lehet teljesen komolyan venni. Az aktuális album - Tanzomat - esetében is felmerülnek bennünk kérdések. Véletlenül hallunk ismerős dallamokat egyes dalokban (Just Can' Get Enough a Dancing In the Factory-ban, Masterhit a Electrocution-ben, Satellite az Angel Eyes-ban)? Arcátlan lopások ezek, vagy kreatív tisztelgések a példaképek előtt?
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Steve Naghavi tehetségéhez mért lehetőségeit korántsem használja ki teljes mértékben. Olyan ez, mintha egy szobrász megalkotná pályafutása elején egy mesterművet, de utána már csak nagyon jó minőségű, de tucatárunak minősíthető piaci bóvlit készítene.
Az egy dolog, hogy a nagy elődök - pl. Depeche Mode, Front 242 - hangjait újrahasznosítva hallhatjuk az albumon, de az And One, saját mozgási területét is egyre jobban beszűkíti. Ha az aktuális album dalait "összekeverem" mondjuk az előző 2-3 album track-jeivel, akkor gond nélkül ki tudok választani véletlenszerűen 12 dalt, úgy hogy gond nélkül összeálljon egy "új" And One nagylemez.
Persze igazságtalan lennék, ha az eddig leírtak alapján azt mondanám, hogy csapnivaló a Tanzomat lemez. Nem ezt állítom! Mindössze annyi a problémám, hogy Steve Naghavi a biztonságra törekszik és a saját maga által meghatározott body-pop területről évek óta nem merészkedik ki. Pl. a Save The Hate és a Shining Star a tempósabb dalok közé tartozik, de olyan mintha már hallottuk volna őket évekkel korábban valamelyik And One lemezen. A korábban már említett Electrocution például nekem kifejezetten tetszik, még a F242 nyúlással együtt is...

"Persze" botrányok azért így is vannak: "eltűnés" Moszkvában, új kiadó keresése.
A bónuszlemez tartalma egyébként azt is megerősíti, hogy az And One koncerteken nyújtott teljesítménye - vagy inkább Steve vokálja... - sajnos elmarad a stúdiófelvételektől...

Hitetlenül nehéz objektíven értékelnem ezt a lemezt... Nem igaz, hogy ez egy rossz lemez! Az általam elvártakhoz képest tartom közepes teljesítménynek... Nem az And One-ra haragszom, hanem ÉRTÜK!
ATWEMRS: 6

2011. máj. 19.

First Aid 4 Souls - Deathstep

Gazdag István (Vacuum) projektje esetében elcsépelt és egyben megkésett előrejelzés lenne azt írni, mondani, hogy: a nemzetközi siker kapujában áll az együttes. A First Aid 4 Souls ugyanis túl van már azon a ponton, amikor mindössze egy hazai, szűk réteg számára ismert. Az Electro Arc kiadó válogatáslemezein, majd a legendás Some Bizarre kiadó Double Albumon történő megjelenés, fantasztikus Photographic remix, illetve a My Favourite Pain bemutatkozó album megjelenése 2008-ban. Ezek mind olyan lépések melyből pontosan látszik, hogy egy tudatosan felépített és gondosan kivitelezett karrier szem- és fültanúi lehetünk A nemzetközi figyelem kereszttüzében tehát már évek óta ott található ez a magyar projekt.
Elég például csak arra utalnom, hogy legutóbb a Side-Line "hasábjain", egy Spotify-ról szóló cikk keretében Jer White - a Spotify-jal foglalkozó blog szerkesztője - lelkendezett a First Aid 4 Souls albumairól.
Az Electro Arc kiadó gondozásban megjelent Deathstep album  már a világ - és az internet - különböző pontjain kapott frenetikus értékeléseket.
A 2011-ben megjelent album hihetetlen rafináltan csapja be az embert. Az előzetes anyagok, korábbi kritikák, promóciós információk alapján fel voltam készülve, hogy különböző elektronikus stílusok, területek "egybegyúrására" számíthatok. Így arra készültem, hogy majd sajnálkozok, hogy kevés a "régi", hagyományos alternatív elektronika és eluralkodott a trendi techno-s hangzás. Ezt a támadási pozíciót már az első végighallgatás után elvesztettem...
A Deathstep albumin ugyanis valóban megjelenik az IDM, electro (Soulscape, No Mercy), EBM, industrial, a gitárosabb témák, noise (The End Of Culture) sőt még a TBM (Sekuhara)  hatása is, de ez olyan módon kerül tálalásra, hogy nem lehet rajta fogás találni. Változatosak a dalok, néha még adott track-en belül is érdekes, meglepő váltásokra kerül sor (pl. Notes From Underground), így a hallgató figyelme egy percre sem lanyhul.

Minden összetevő ízlésesen van tálalva, legalábbis nekem megfelelő arányban. A gitár nem öncélú 5 perces szólókban jelenik meg, hanem darálós riffjeivel alapot ad az elektronikának (pl. Agony). A vokáloknál használt effektek változatosak, kifejezetten a vokáleffektek változtatása biztosítja a hozzáadott "értéket".
A több énekes, vokalista alkalmazása is minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy az album dalai egy percig sem unalmasak, hiszen nem tudhatjuk, hogy adott dal után milyen hangulattal találkozunk. Egyértelműen sötét hangulattal persze, de - az album vészjósló címével szemben - ez nyomasztó hangulat nem az unalomig ismert zenei klisékben segítségével jelenik meg.

Persze a projektre gyakorolt hatások néhol felismerhetőek (pl. "újabbkori" Skinny Puppy), de ezek egyszer sem sértő és bárdolatlan másolásban jelennek meg.
Az album hihetetlenül jól szól, bámulatosan ki van egyensúlyozva. Én mint laikus zenehallgató nem tudom, hogy ez minek köszönhető (mixelés?, masterelés?), de minden hallható, minden a helyén van, így nem egy alaktalan masszaként jelennek meg hangok.
Van egy nagyon súlyos "mellékhatása" ennek az albumnak: minden egyes meghallgatás után másik 2-3 dal lesz az amire "visszateker" a gyanútlan hallgató, mert megtetszett neki... ezt garantálom!


Az album minden dalán, minden másodpercén érzékelhető, hallható, hogy maximális odafigyeléssel, alázattal, szakmai hitelességgel készült. Nem akarok túlzásokba esni, de a Deathstep az idei évben eddig megjelent - és általam ismert - lemezek közül kétségtelenül kiemelkedik!
ATWEMRS: 8

2011. máj. 17.

Klutæ - Electro Punks Unite

Bármennyire is szeretné Claus LarsenKlutæ-ot a Leæther Strip primitívebb, elnagyolt kivetülésének tekinteni, az évek során - és egy hosszú szünet után - ez a projekt jelentős változásokon esett át.
Az első EP - Explicit - és album - Excluded - napok alatt került "összerakásra" és ez érződik is rajtuk.
Az 1995-ben megjelent Excel mini-album már sokkal kidolgozottabb, míg a visszatérés után készült Hit'N'Run album sok elemében nagyon közelít a korszak Leæther Strip hangzásához.
Így azok akik mondjuk a Desert Strom, No Remorse jellegű brutális zúzását várnák az új albumon is, azok csalódhatnak kisebb-nagyobb mértékben.
Ellenben akik a spontánabbak, samplerzett és torzított gitár-mintákat tartalmazó Leæther Strip dalokat kedvelik, ők kedvüket lelhetik az új albumban.
Claus Larsen nagyon fontosnak tartja a fiatalkorának punk élményeit, így elsődlegesen azt a célt tűzte ki, hogy saját elektronikus stílusjegyeit felvonultató hangzását ötvözze, a punk egyszerűségével, esetlegességével, így kifejezve a - bármilyen - rendszerrel történő szembenállását, az intenzív, de egyben hiábavaló lázadás érzését.

Amíg a 2005-ös album, sok szarkasztikus (pl. I'm A Fat Faggot In A Leather Jacket), provokatív már-már komolytalan dalt tartalmaz, addig az Electro Punks Unite komolyabb hangvételű.
Az album címadó dala megfelelő felvezetést ad, hogy mire számíthatunk: a Leæther Strip-nél megszokott jellegzetes basszus futamok, melyre egyszerű szintetizátor dallamok és bombasztikus gitár minták települnek.
A sodró lendülettel felvértezett Slippery When Dead és az I Know It's Sick But It's So Much Fun közelíti meg talán a legjobban a korai Klutæ hangzását, így teljesen logikus lépés volt, hogy ezek közül került kiadásra az egyik digitális kislemez formájában. Itt következik a tőlem már megszokott morgolódás: jó lett volna, ha "valódi" hanghordozón is megjelenik...

Vannak lassúbb, de egyben komorabb hangzású tételek is (pl. Stagnant Water, Bones In Furnace, Vultures Circles), ezek a - korábban már említett - Excel mini-album hangzását képviselik: samplerzett, manipulált gitár riffekhez kapcsolódó egyszerű szintetizátor futamok.
A They Fucked Me Over Again és a Tell The Boys mutatja be talán a legjobban, hogy Claus Larsen hogyan képzeli el az electro punk hangzást.
A bónusz dalok is vannak érdekességek. Pl. a Psychopomps-fele I Know It's Sick remix teljesen hozza azt a még metálosabb jelleget, amit a Jesper Schmidtéktől kaptunk karrierjük második szakaszában. Továbbra is bízok abban, hogy ők is adnak még ki új anyagot.
A Destruction pedig a Mother Rockers névre hallgató nagyon fiatal punk/rock csapattal történő együttműködés eredménye.

Nagyon nehéz Claus Larsen lemezeit objektíven értékelnem, mivel elfogult vagyok. Ezért én magam sem tudom, hogy nagyon szigorú, vagy túlzottan engedékeny vagyok amikor egy 7-est adok az albumra... Azt gondolom, hogy egy nagyon egységes, erős albumot tett le az asztalra. 2-3 dal komoly rotációt érhet el a következő hetekben, hónapokban. Hogy olyan maradandó dal lesz-e/van-e ezen albumon mint például a Desert Storm, azt a jövő dönti el ...
ATWEMRS: 7

KIEGÉSZÍTÉS:
Az album európai verziója közvetlenül Claus Larsen-től rendelhető meg!
Az első 250 megrendelő felvarrót és matricát kap ajándékba!
19€-t kell PayPal-on keresztül eljuttatni a leather_strip (at) vip.cybercity.dk címre!

2011. máj. 9.

De/Vision - Popgefahr

 A februári koncert után döntöttem el, hogy meg kell hallgatnom a De/Vision aktuális, utolsó albumát, mivel számomra meglepő módon a koncerten előadott dalok tetszettek...
A gyorsabb tempójú dalok (pl. Flash Of Life, Rage, Plastic Heart) a Szikra Cool Tour House-ban jól illeszkedtek a korábbi kedvenceim közé, és azt kell hogy mondjam ezek a dalok valóban az album alapkövei. Steffen melankolikus hangja jól érvényesül ebben a környezetben.
A lassúbb tételek (pl. What's Love All About, Until The End Of Time) alatt is jócskán vannak érdekes effektek, hangok ezek (is) javítják az album összhatását, de ennek ellenére némi minimalista hatást kelt bennem: lehetne vaskosabb, teltebb a hangzás.
Ami egy kicsit zavaró, hogy több dalban (pl. Rage alapmotívuma, az Until The End Of Time alatt hallható rövid dallam) visszaköszön egy hang, hangzás amit én - egyszerű zenehallgató - nem tudok pontosan definiálni, de olyan mintha Steffen Keth és Thomas Adam az adott hangba "beleszerelmesedett" volna  és lépten-nyomon használták volna.

Egyértelműen a Rage a legjobb dal az albumról, még akkor is ha ebben dominál ez a bizonyos többször is felhasznált hang... Megérdemelte volna ez a dal, hogy ne csak promóciós, hanem normál maxiként is megjelenjen.
Egyébként a videóklip és a Depeche Mode It's No Good (ön)paródiája közötti párhuzam eléggé egyértelmű...
Bár a De/Vision nem tér vissza első - szinti-pop - korszakához, de sokat közelít hozzá. Kicsit talán eltúlzott a hasonlat és a párhuzam, de hangulatában, dalaiban nagyon hasonló érzéseket kelt bennem  a Popgefahr, mint a Depeche Mode utolsó 2-3 nagylemeze, így a DM rajongóknak (is) ajánlom az albumot.
ATWEMRS: 7

2011. máj. 8.

Kitekintő 2.: machinemusic.hu

A MACHINEMUSIC.HU portál kínálata szinte tökéletesen lefedi az érdeklődési körömet, teljes mértékben megegyezik az én zenei ízlésemmel! Erasure-től a Skinny Puppy-ig járja be az alternatív elektronikus zenei stílusokat, teszi ezt úgy, hogy lemezkritikák, ajánlók, interjúk, program ajánlók, együtteseket bemutató cikkeket, sokféle tartalmat jelentet meg.
Szemezget a különböző külföldi portálok hírei, cikkei közül, de az elmúlt időszakban örvendetesen megszaporodtak a saját anyagok is.
A közösségi aktivitás (pl. fórum) sajnos alacsony, ezen kellene változtatni, ebben nekünk is részt kell venni!
Tovább emeli a portál értékét a szememben, hogy az "alternatív elektronikus zenék kedvelőinek" ajánlja magát, mivel magam is így próbálom lehatárolni a kedvenc stílusaimat a kommersz elektronikától.
Így ha EBM, szinti-pop, industrial, future-pop stb. terület eseményeire vagyunk kíváncsiak, akkor ez az oldal mindenképpen szerepeljen a böngészőnk kedvencei között!

2011. máj. 7.

Klutæ interjú

Az alábbi interjú 2011. május 3-án készült, többszöri e-mail levélváltás során. A "beszélgetés" apropója a hamarosan megjelenő - és jelenleg már előrendelhető - Electro Punks Unite album volt.

AlanTheWild: Milyen körülmények között, hogyan született meg a Klute/ Klutæ (egy azonos nevű drum and bass együttes miatt változtatta meg Claus Larsen a projekt nevét - a szerk. megjegyzése)? Véletlen volt, vagy tudatos döntés, hogy más jellegű zenei projektet indítottál el a Leæther Strip mellett?
Claus: Az egészet Talla 2XLC (a Zoth Ommog kiadó főnöke) kezdeményezte. Megkérdezett, hogy miért nem indítok el egy örült, vad hangzású projektet. Tisztán emlékszem, hogy éppen Frankfurtban voltam amikor ez történt. Az első EP dalait meg is írtam és fel is vettem egy hónappal később. Nagyon inspiráló volt, hogy sokkal spontánabban dolgozhattam, ez teljesen új munkastílust jelentett számomra. Ettől lett punkosabb a hangzás, visszatértem egy kicsit a tinédzser éveimhez.

AlanTheWild: A korai Klutæ dalok egyszerű felépítésűek,"elnagyoltak", telepakolva kemény, metálos gitár-mintákkal, mindez nagyon punkos hatást keltő egyveleget alkotva. De a későbbi kiadványokon található dalok, sokkal kidolgozottabbak. Némelyik akár Leæther Strip dalként is kiadható lenne, pl. a We Are Sinners a Hit'N'Run albumról. Néhány olyan cinikus, szarkasztikus, provokatív témaválasztású Leæther Strip dal is született az elmúlt évek alatt, melyek minden gond nélkül lehetnének Klutae szerzemények is (pl. Pissing On My Territory, Dirty Little Secret, Life Is A Kick In The Balls). Hogyan tudnád meghatározni a jelenlegi különbséget a Leæther Strip és a Klutæ között?
Claus: Igen, ez valóban így van. A legfontosabb alapelv, hogy a Klutæ dalok továbbra is sokkal spontánabb módon születnek- A Leæther Strip és a Klutæ dalok stílusa néha átfedésben van, közelednek egymáshoz, de mindenki tudja, aki ismeri a Klutæ-ot, hogy mindkét projekt mögött én vagyok, így előfordulhatnak ilyen "áthallások". Mindkét projekt esetében az ötletek tőlem származnak, így véleményem szerint ez nem jelenthet problémát.

AlanTheWild: Van bármilyen eltérés a felvételi, dalszerzési, komponálási folyamatokban ha egy Klutæ dalt készítesz éppen, összehasonlítva a Leæther Strip "menetrenddel"? Pl. eltérő eszközök, hangszerek; kevesebb/több idő stb.? Mikor és hogyan döntöd el, hogy az adott dal melyik projekt keretében kerül publilásra?
Claus: Mielőtt hozzálátok az adott dal kidolgozásához, már az ötlet felmerülésekor tudom, hogy melyik projekthez fog tartozni. Ugyanazt a felszerelést használom mindkét esetben, de igyekszem másképp, más módon, eltérő koncepció szerint alkalmazni őket amikor Klutæ dalt készítek. Sokkal inkább "arcba tolós" stílusban készülnek a Klutæ dalok, több basszus és gitár minta is "engedélyezett" ebben az esetben. Az elkészítés ideje pedig - nagy általánosságban - fele annyi egy Klutæ track esetében, mint a Leæther Strip-nél. Nem ülök órákat gombokat csavargatva ilyenkor, nemúgy mint a LS esetében, ahol sokáig próbálgatom a dolgokat. A Klutæ az én kis laza játszóterem...


AlanTheWild: Különböző értékesítési csatornákat felhasználva dobtad piacra az új dalokat. Kiadtál egy digitális kislemezt – Slippery When Dead EP – , az album finanszírozása érdekében. Az Electro Punks Unite Európában közvetlenül tőled rendelhető meg, szerzői kiadásban, míg a WTII Records adja ki az Egyesült Államokban. A Black Rain kiadó egy exkluzív bakelitet adott ki. Miért választottad ezt a megosztott értékesítési stratégiát?
Claus: Már rég ki akartam próbálni valami hasonlót, de szerződésben voltam, így erre eddig nem volt lehetőség. Nem leszek fiatalabb, így ideje volt lépéseket tenni a dolog érdekében. Úgy akartam kiadni ezt az albumot, hogy közvetlenül a hallgatóimmal, az európai barátaimmal kerüljek kapcsolatba, elsőként ők jussanak hozzá a lemezhez, de az egész világra vonatkozó terjesztés túl nagy falat lett volna számomra. Ezért kérdeztem meg a WTII Records-ot, hogy érdekli-e őket az album Európán kívüli terjesztése, amit ők örömmel fogadtak. Azért is velük működik együtt, mert az az új album jelentős mértékben merít inspirációt a régi chicago-i ipari hangzásból, ami egyértelműen hatással volt rám.



AlanTheWild: A Klutae jelenleg az Alfa Matrix kiadóval áll szerződésben. Miért nem ők adják ki az új lemezt? Milyen a kapcsolatod jelenleg a kiadóval?
Claus: Az új Klutae album kiadására nem az Alfa Matrix-szal szerződtem, csak a Hit’N’Run albumra vonatkozóan volt szerződésünk. Egyébként az Alfa Matrix és közöttem a kapcsolat teljesen rendben van, nincs semmilyen probléma, jelenleg is ők adnak otthont a Leæther Strip-nek. Egyszerűen csak szükségét éreztem annak, hogy kipróbáljam a zenekiadás ezen módját is, erre pedig most lehetőségem is volt.

AlanTheWild: A tavalyi évben tettél egy olyan kijelentést, hogy az Electro Punks Unite album lesz az utolsó Klutæ nagylemez. Továbbra is ez az álláspontod?
Claus: Igen, lehet hogy ez lesz az utolsó. Nem tudom azonban ezt 100%-os magabiztossággal állítani és nyitva kívánom hagyni a visszakozás ajtaját. Ha az album sikeres lesz - remélem az lesz - akkor szinte biztos, hogy megpróbálok új Klutæ dalokat rögzíteni. Az hogy most úgy döntöttünk, hogy Klutæ koncertek is lesznek (az első M'era Luna fesztiválon - a szerk. megjegyzése) először a projekt történetében, lehet hogy arra inspirál majd, hogy új dalokat írjak. Minden a hallgatóktól függ. Ha többet szeretnének, akkor ezt jelezniük kell. Messze ez a legjobb Klutæ album, egyáltalán nem kell szégyenkeznem miatta.


AlanTheWild: Van terv, szándék a korai Klutæ anyagok (Explicit, Excluded, Excel) újrakiadására? Jut eszembe! Miért nem "ex" előtaggal kezdődik az utolsó - Hit'N'Run - és az új album címe? ;)
Claus: Látni akarom, hogy van-e komolyabb érdeklődés a Klutæ iránt mielőtt az régi anyagok újrakiadásán kezdek gondolkozni. Az "ex" dolog a 90-es éveké volt... ;) 

AlanTheWild: Klutæ-ként is színpadra lépsz ebben az évben. Csak Klutæ dalok lesznek a koncertmenetben vagy Leæther Strip dalokra is számíthatunk? Kurt veled lesz a színpadon a Klutæ koncerteken is?
Claus: Igen, Kurt lesz a billentyűk mögött a Klutæ koncerteken is. Tervezem, hogy néhány Klutæ-osabb LS dal is elhangzik majd ezeken a koncerteken, pl. a What’s Hell Really Like, The White Disgrace, Black Gold stb.

AlanTheWild: Az utolsó kérdés: Milyen Leæther Strip tervek vannak az idei évre?
Claus: A következő Strip album munkálatai jelenleg is folynak és - ha minden jól megy - a Halloween-re kiadásra is kerül. A címe Untold Stories – The Melancholic Sessions lesz. Remélhetőleg sok koncerted tudok még idén adni. A hátam meglepően jól viselkedik, így minden felkérést megfontolunk és ha lehet, elfogadunk. Szeretnénk több meghívást kapni Kelet-Európába is! De szívesen megyünk bárhova, ahol látni akarnak minket! Itt lehet felvenni velünk a kapcsolatot: leather_strip (at) vip.cybercity.dk

=====ENGLISH VERSION=====

AlanTheWild: How was the idea of the Klute/ Klutæ project born? Was it accidental, or did you deliberately try to sound differently from your main project – the Leæther Strip?
Claus: It all started because Talla 2xlc (former Zoth Ommog boss) asked me why I didn’t start a crazy and wild side project. I was down in Frankfurt for a visit, and I remember it clearly. The fist EP was written and recorded a month later. It really inspired me to be so spontaneous, and it was a new way of working for me. It made the “punk” I used to be on my teens return.

AlanTheWild: The early Klutæ tracks are simpler, rougher, more packed with sampled heavy guitar riffs with very punk attitude. But on the later releases the tracks are more developed. Some of them could be published as Leæther Strip tracks too, for example We Are Sinners from the Hit'N'Run album. And there are some cynical, sarcastic LS songs  born in the last few years which could be Klutae songs (Pissing On My Territory, Dirty Little Secret, Life Is A Kick In The Balls etc.), too. How can you determine the current difference between the LS and the Klutae?
Claus: Yep that’s true, but I kept working in that spontaneous way on the Klutæ songs, and I know before I start to write a song, if it’s a Klutæ or if it’s a Strip song. Sometimes the styles overlap but everyone who knows Klutæ, is aware  that both bands are me, so that’s bound to happen. It all comes from the same source and I think that’s ok.

AlanTheWild: Are there any differences in the recording/writing/composing processes if you create a song for Klutae compared to Leaether Strip? For example different equipment, less/more producing time etc. When do you decide on which project you will release a song?
Claus:  I use the same Equipment as I use for Leæther Strip songs, But I try to push myself into another direction and mood when I write the Klutæ stuff.
In a more “In your face” and sampled bass and guitar is also allowed. I also takes half the time for me to write a Klutæ song. I don’t sit for hours and hours turning knobs as I do with Strip songs. It’s my playground.

AlanTheWild: You tried to market the new Klutæ tracks in different ways: You released a digital only single – Slippery When Dead – just before the album, in order to help the pre-financing, producing the new album. You will release Electro Punks Unite in Europe as a self-released album, and WTII Records will release it in the US. Black Rain released a special Klutae vinyl too. Why have you chosen to separate marketing strategies?
Claus: I’ve wanted to try something like this for a long time, but I’ve been under contract so that wasn’t possible. I’m not getting any younger either so it was time to try it. I wanted to release this album firstly and directly to my loyal listeners and my friends here in Europe, but taking on the rest of the world would be too big of a mouthful so I asked WTII  Records if they were interested in releasing it worldwide minus Europe, and they were really happy to get it.
I also asked them because the new album is inspired by the old Chicago industrial sound, and the impact that sound have had on me.

AlanTheWild: Klutae is currently signed to Alfa Matrix. Why will not Alfa Matrix release the new material? What is your relationship with your label currently?
Claus:  The new Klutae album is not signed to Alfa Matrix, only the “Hit’n’Run” album is.  Alfa Matrix and myself is on fine terms, there is no problems at all, and it’s still the home of Leæther Strip. I just needed to try this way of releasing it, now that I had the chance.

AlanTheWild: Last year you made the comment that the Electro Punks Unite album might be the last Klutæ album. Is this the last Klutæ album or not?
Claus:  Yes It just might be the last one. I can’t tell you 100% and I want to leave a door open. If this album is the success I hope for it to be, I will for sure
Try to record Klutæ again. Also now that We’ve decided to play live as Klutæ for the first time, it might inspire me to write more songs.
It’s actually mostly up to the listeners. If they want more they need to show me. This is by far the best Klutæ album made and I am not ashamed to say it.

AlanTheWild: Any plan to re-release the previous Klutæ material (Explicit, Excluded, Excel)? By the way! Why do not you begin the last (Hit'N'Run ) and the new album title with the “ex” prefix? J
Claus: I want to see if there is any interest in Klutæ still before I start to think about re-releasing the old stuff. The ”ex-thing” was a 90’s thing J

AlanTheWild: You will perform live as Klutæ this year. Will you play only Klutæ tracks or will the setlist contain Leæther Strip tracks, too? Will Kurt be on stage with you on these Klutæ concerts, too?
Claus:  Yes Kurt will be on the key’s with Klutæ too. And yes I plan to play some of the “Klutæ’ish” Strip songs in the set too.  Maybe “What’s hell really like”, “The white disgrace”, “Black gold” and so on.

AlanTheWild: And the last question: What is your plan for this year as Leæther Strip?
Claus:  The next Strip album is in the works and will be, if all goes as planned, released on Halloween this year. Title will be “Untold Stories – The Melancholic Sessions”. And hopefully a lot more concerts too J . My back is doing really well so we are taking all the bookings we can get. We really hope to get more bookings in eastern Europe too. But we’ll play anywhere we’re booked really.
Here is our booking email if anyone’s interested:  leather_strip@vip.cybercity.dk




KIEGÉSZÍTÉS:
Az album európai verziója közvetlenül Claus Larsen-től rendelhető meg!
Az első 250 megrendelő felvarrót és matricát kap ajándékba!
19€-t kell PayPal-on keresztül eljuttatni a leather_strip (at) vip.cybercity.dk címre!

2011. máj. 5.

Nitzer Ebb, Die Krupps koncert (2011. május 1.) - beszámoló

Egy turné utolsó állomásán előadott koncert, két véglet között egyensúlyozhat:
Bulihangulatban végrehajtott örömzene, melynek keretében az együttes gondtalanul kísérletezik; előad olyan dalokat, melyeket nem mert megkockáztatni a turné „rendes” állomásain; poénok és meglepetések robban(hat)nak a színpadon.
Másik lehetőség, hogy minden probléma előjön, kicsit tehernek tekinti mindenki a koncertet, ami elromolhat, az elromlik; rövidített program kerül előadásra stb.
Nem állítom, hogy 2011. május 1-jén a Die KruppsNitzer Ebb turné utolsó állomásaként mi csak a turné befejezésének negatív hatásait szenvedtük el, de tény hogy mindkét fellépő esetében érzékelhetőek voltak ezek a jelek.
A 94-es/95-ös koncerthez képest annyi különbséget már a kezdés előtt felfedeztem, hogy most nem volt olyan könnyen osztályozható a Die Krupps-ra kíváncsi közönség összetétele. A korábbi Die Krupps koncerteken egyértelműen azonosíthatóak voltak a Test Department, Einstürzende Neubauten post-industrial kompozícióin nevelkedett szűk réteg tagjai, akik alapvetően már a stahl-o-phon alkalmazását is a popkultúra beszivárgásának tekintik, de a korai Krupps alkotások miatt megtisztelték jelenlétükkel a koncertet. Természetesen minden esetben a legnagyobb tömeget az EBM kedvelők hada jelentette, hiszen a Jürgen Engler vezette együttes talán legnagyobb hatása ebben a stílusban érzékelhető. A Metallica tribute utáni időszakok koncertjein (pl. a 2005-ös bécsi koncerten) jelentős számban képviselte a metal színteret a határterületekre is fogékony réteg.
Ezt a tagozódást a mostani koncerten nem tudnám ilyen tisztán levezetni. Természetesen sokan voltak különböző EBM/Industrial együttesek nevét, logóját tartalmazó ruházatban, így az az egy biztos, hogy az alternatív elektronika kedvelői tették most is a legnagyobb számban tiszteletüket a koncerten. A másik két „csoport” – metálosok, avantgárd iparosok – szinte észrevétlen volt. Lehet, hogy a stílusjegyek már nem annyira egyértelműek, mint korábban és én nem vettem őket észre. Elképzelhető, hogy a közönség jelentős része mindössze a fekete – mint divatszín – alkalmazásában jelzi, hogy az underground bugyraiban érzi jól magát.
A koncert első fele egyértelműen a Die Krupps metálos éveit vonultatta fel: Isolation, Crossfire, Scent. Sajnálatomra ez a későbbiekben is így maradt: nekem egy kicsit kevés volt az elektronika.

Engler becsülettel küzdött, bár teljesítményén, énekhangján egyértelműen érzékelhető volt a koncert előtt hivatalosan bejelentett hangszálprobléma. Ettől függetlenül nem lehetett rá panasz: próbálta feltüzelni a közönséget, így a koncert középső szakaszában már komolyabb „zúzda” is kialakult az első sorokban.

Az elektronikus(abb) hangzás hiánya bennem akkor erősödött fel, amikor az Alive nem az általam frenetikusnak minősített verzióban hangzott el (pl. a 2006-os bécsi koncert), ezt viszont szinte tökéletesen ellensúlyozta, hogy a Fatherland egy olyan meglepő introval és felpörgetett tempóban került előadásra, ami egyértelműen az este csúcspontját jelentette számomra.


Fotó: Rock Station/Réti Zsolt

Bár az egészségügyi problémákra vonatkozó bejelentésben Douglas McCarthy-ról nem esett szó, mégis egyértelműen érezhető volt, hogy az ő hangja sem tökéletes. A márciusi Kloq-kal közös fellépéshez képest kevésbé energikus volt a brit csapat frontembere és hangja sem volt erőteljes. Márpedig a Nitzer Ebb zenéjéhez a legfontosabb „adalék” Douglas jellegzetes – és utánozhatatlan – hangja.
Míg a Krupps alatt viszonylag a színpad közelében voltam, addig a Nitzer Ebb-et a keverőpult közeléből néztem. Nekem azt tűnt fel, hogy kisebb volt a mozgás az első sorokban, mint az est első fellépőjénél, de lehet hogy csak azért, mert más perspektívából követtem az eseményeket.

Ez a koncert voltaképpen még a Nitzer Ebb legutolsó albumához – Industrial Complex – kapcsolódó turné részének tekinthető, még akkor is ha, az album 2010-ben jelent meg és egy igazi turné már felvezette azt. Ennek köszönhetően, több dal is elhangzott róla, de ezek jól illeszkedtek a teljes Nitzer Ebb életműhöz, melyből „szokás szerint” a Big Hit album dalai maradtak ki.
Több Nitzer Ebb dal azért (is) érdekes, mert a zenei alapok, dallamok, hangok korántsem felelnek meg az EBM kliséinek minden esetben (gondoljunk csak a Lightning Man-re). Azonban olyan egyszerű, de zsigerekba hatoló ritmust pakolnak alájuk, McCarthy olyan elementáris erővel vokálozik illetve olyan finom elektronikus "szőnyeget" húznak rájuk, hogy onnantól kezdve megkérdőjelezhetetlen hogy ez bizony testzene.
Sajnos pont ezért támadt a Nitzer Ebb hangzásával kapcsolatban is hiányérzetem: a Jason Payne által diktált dob mellé társuló Bon Harris féle kiegészítő ritmusszekció/effekt volt nagyon kiemelve és szokatlanul kevés volt érzékelhető a – bár minimalista – de mégiscsak csak fontos elektronikus dallamokból, effektekből. Mivel a hangmérnök nem kezdett örült állítgatásba a keverőpulton, így két eset lehetséges:
  1. Csak én éreztem így, és megfelelő volt az elektronika aránya a koncerten.
  2. Szándékosan volt így beállítva a hangzás.


A nagy finálé - The Machineries Of Joy - volt természetesen a "mindentvivő": fantasztikus élmény volt látni élőben ezt a klasszikust!
Nagy csalódást volt nekem az, hogy a Join In The Chant kimaradt a koncertmenetből, ami azért megbocsáthatatlan „bűn”, mert a turné megnevezése Join In The Rhythm Of Machines Tour volt… Kutakodva a turné többi helyszínén előadott programok között azonban azt látom, hogy nem csak nálunk maradt el az egyik címadó dal a programból...

A koncert utáni beszélgetések során az ismerőseim, barátaim többsége a Die Krupps koncertjét tartotta jobbnak, hatásosabbnak, de volt akinek a Nitzer Ebb volt fő attrakció. Én magam is azon az állásponton vagyok, hogy düsseldorfi veteránok által adott koncert jobb, egységesebb volt, Engler színpadi jelenléte - még így gyengébb hanggal is - kiemelkedő volt.
A problémák, hiányérzetek ellenére nagyon jól éreztem magam a koncerten (köszönet a szervezőknek - Skalar Music), jól volt látni a két legendás együttest egyszerre a színpadon, remélem lesz még lehetőségem erre a jövőben is: akár együtt, akár külön-külön!

2011. máj. 4.

Vespiary - Sick In Your Mind (Klinik cover)

A márciusi - fantasztikus - Klinik koncert hatása érezhetően továbbgyűrűzik. Ennek egyik határozott jele (lehet), hogy készült egy feldolgozás a Vespiary formáció jóvoltából.
A Vespiary a S.C.E.L. és Rivetril formációkban korábban aktív Ysengrin új szólóprojektje. Saját meghatározása szerint erőteljesen a klasszikus EBM és modernebb/újabb aggrotech stílusok hatása alatt áll.
Én magam csak remélem, hogy az első publikus dalként elérhető Klinik feldolgozás nyomdokain haladva, ilyen jellegű, minimalista kompozíciókkal is foglalkozni fog a jövőben.

PREVIEW - Vespiary - Sick In Your Mind (Klinik cover) by Ysengrin

A Soundcloud-on publikált instrumentális verzió az eredeti hangulathoz hű marad, annak egyik motívumát használva repetitív szerkezetű, érzésem szerint gyorsabb tempójú, menetelős EBM-be hajló változatként került megkomponálásra.
A Vespiary egyébként előben is látható lesz 2011. augusztus 2-én (Dürer Kert) az Angelspit társaságában, így mindenkinek adott a lehetőség a projekt személyes szemrevételezésére!