2012. jún. 29.

Nothing Nada - Violence Nada

2012 elején jelent meg a hazai színtér egyik legfontosabb szereplőjének, a Nothing Nada-nak, Violence Nada címre hallgató lemeze.
Az Impact Pulse side-project második albumának legfontosabb jellemzője a változatosság, ami mint köztudott gyönyörködtet.
Ez pontosan így van ebben az esetben is. Egyrészt több vendégvokalista is közreműködött a dalok felvétele során, másrészt nagyon sok stíluselem felfedezhető az album hallgatása során, annak ellenére, hogy alapvetően a future-pop, electro-pop a fő vezérlőelv.
Hiko Suzuki vokáljával fémjelzett Shining, a Key Of Life (feat. Axi) és a Secret (feat. Cyanic) talán azok a dalok, melyek leginkább megfelelnek a future-pop definíciójának. Linda Daemon-nal közös három dal (Violence, Misery, Deep Inside) a sötétebb oldalt hívja elő, leginkább a Violence (egyik kedvencem!), ahol nagyon erőteljes a vokál, kiválóan eltalált, minimális effekttel téve még nyersebbé. Szelídebb a Misery hangulata, de ettől ez még bizony nagyon jó, merengős, borongós electro, szinti-pop, pont az amit jómagam is nagyon kedvelek. A harmadik dalra (Deep Inside) a démon is megszelídül és egy duett zárja albumot, ahol a férfi-női vokál, a váltás, a "felelgetés" közöttük - túlzás nélkül - tökéletesre sikerült.
Emke (Black Nail Cabaret) hangja nekem minden esetben a bársonyt juttatja eszembe (szinesztézia?). Nehéz, mégis puha az érintése, de súlyos, sötét titkok rejtőzhetnek mögötte. A Carry Me (másik kedvenc!) könnyedebb dallamát, elektronikus hangzását is hihetetlen módon feldobja, más hangulatba helyezi át egyedi hangja.
Erika Kertész hangja kevésbé felkavaró, így orgánumához teljesen illeszkedő, két valóban nyugodt, lágy electro-pop dalhoz (Getting Over The Pain, What Can I Say) kölcsönözte a hangját.

Szinti-pop, electro clash, future-pop, electro egy lemezen... Mi más kellene még?! 
ATWEMRS: 7

2012. jún. 18.

Sequential Access interview

Marco Biagiotti and Claus Larsen announced a new project a few days ago. I asked them about this initiative.

AlanThe Wild: You (Claus and Marco) create recently a new project/band called Sequential Access. When did you decide this action? May be during the Industrial Booom – Reboot festival at Budapest, where both Leæther Strip and Decoded Feedback were performed? :)
Sequential Access (Marco): Actually the idea was in my head for a while to create a new project totally old school EBM (DAF/Nintzer Ebb/Front 242) very minimalistic with only powerful basslines and drums and I wanted to have somebody else singing on it to have a break on writing lyrics and singing to direct my creativity on the music part only. Decoded Feedback worked already with Claus (Leæther Strip) on a track on the new album -disKonneKt- and he did such a good job on the vocals and lyrics that I knew with his approval this project would work perfectly! :)

AlanTheWild: Why did you choose Sequential Access as the name of the project? It has a very old-school sounding.
Sequential Access: Yes, this is a very old-school project. That's why the name Sequential Access fit the style perfectly. 

AlanTheWild: Decoded Feedback and  Leæther Strip were label mate in the 90’s under Zoth Ommog. Claus provide guest vocal on the latest Decoded Feedback album. As I know Marco and Yone are huge fan of  Leæther Strip. Was there any direct connection between you beside these?
Sequential Access:  Leæther Strip and Decoded Feedback stayed in touch through all this years and met here and there in Festivals. Always enjoyed spending time together online or in person. It was just question of time that some sort of collaboration would happen.

AlanTheWild: Claus lives in Denmark, Marco is a Canadian resident. What will be the working method? You will make regularly personal meeting somehow, or will You use online/offline communication like Vince Clarke and Martin Gore did during the recording, producing the VCMG materials?
Sequential Access: We are exchanging files online/offline so yes same kind of communication like you mentioned.

AlanTheWild: What can we expect from you? In what style, styles will you move?
Sequential Access: The idea is to create a very powerful and ebm project. Strong lyrics, intricate basslines and drums but your never know how a project will evolve and change. Keep tuned and new tracks will keep coming :)

AlanTheWild: Sequential Access will remain studio project? I think Budapest is a perfect place to be a world premier for Sequential Access live act! ;)
Sequential Access: Too early to tell but definitely would be an awesome live act! Budapest experience with the Industrial Booom Festival was incredible and we will definitely consider playing live with Sequential Access!

AlanTheWild: Did you fix the roles in this project? For example who will write music, who will contribute vocal etc.?
Sequential Access: At the moment I write the music (Marco) and Claus is doing lyrics and vocals.

AlanTheWild: When can we expect the first release/tracks from you?
Sequential Access: Too early to tell at this stage but things are progressing very well and we are hoping to release the first Sequential Access album in the next few months.


HUNGARIAN VERSION

AlanThe Wild: Most jelentettétek be (Claus és Marco), hogy új projektet hoztatok létre Sequential Access néven. Mikor döntöttétek ezt el? Talán Budapesten, az Industrial Booom – Reboot fesztivál alatt, ahol a Leæther Strip és a Decoded Feedback is fellépett? :)
Sequential Access (Marco)Valójában már régóta ott motoszkált a gondolat a fejemben, hogy egy olyan új projektet kezdjek el, ami old school EBM gyökerekkel rendelkezik (DAF/Nintzer Ebb/Front 242), nagyon minimalista, hangsúlyos basszussal és dobokkal. Ehhez kerestem valakit, aki énekelne a zenei alapra és megírná a szöveget is, így nekem csak a zenei résznél kell a kreativitásomat hozni. A Decoded Feedback már dolgozott együtt Claus-szal (Leæther Strip) az új album -disKonneKt- egyik dalában közreműködött, és nagyon jó munkát végzett a vokállal és a szöveggel. Így tudtam, tudom,  hogy hozzájárulásának, közreműködésének köszönhetően ez a projekt tökéletes lesz!

AlanTheWild: Miért választottátok a Sequential Access nevet a projektnek? Nagyon old-school hangzása van.
Sequential Access: Igen, ez szándékos, mivel zeneileg ez old-school projekt lesz. Így a Sequential Access tökéletesen illik a stílushoz. 

AlanTheWild: A Decoded Feedback és a  Leæther Strip a 90-es években a Zoth Ommog kiadónál voltak. Claus "vendégszerepelt" a legújabb Decoded Feedback albumon. Ahogy tudom Marco és Yone nagy Leæther Strip rajongók. Ezeken túlmenően volt bármilyen kapcsolat közöttetek?
Sequential Access: A Leæther Strip és a Decoded Feedback kapcsolatban volt az elmúlt években folyamatosan, itt-ott találkoztunk fesztiválokon. Mindig jól szórakoztunk együtt, élveztük egymás társaságát akár online, akár személyes formában történt. Csak idő kérdése volt, hogy ebből valamilyen együttműködés legyen.

AlanTheWild: Claus Dániában él, Marco kanadai lakos. Milyen munkamódszert fogtok követni? Lesznek rendszeres találkozók, vagy offline/online kommunikáción, fájlcserén fog alapulni az együttműködés, ahogy Vince Clarke és Martin Gore tette a  VCMG felvételei során?
Sequential Access: Offline/online fájlcsere lesz a megoldás, szóval úgy ahogy említetted.

AlanTheWild: Mire számíthatunk tőletek? Milyen hangzást, milyen stílus lesz a "működési területetek"?
Sequential Access: A kiindulási pontunk, hogy egy erőteljes EBM hangzáson alapuló projekt. Ütős szövegek, összetett, egymásra ható basszus és ütem, de persze sosem tudhatjuk, hogy a projekt merre fog haladni, hogyan fog fejlődni. Maradjatok ránk hangolódva és ígérjük, az új dalok folyamatosan érkeznek majd!

AlanTheWild: Sequential Access stúdió projekt marad? Azt hiszem, Budapest tökéletes helyszín lenne egy első koncertnek, egy világpremiernek!
Sequential Access: Nagyon korai bármit is mondani, de tény hogy fantasztikus lenne élőben is fellépni! A budapesti tapasztalataink az Industrial Booom Fesztivállal kapcsolatban elképesztően jók voltak, így mindenképpen van arra esély, hogy Sequential Access élőben is fellépjen!

AlanTheWild: Rögzítettétek a szerepeket? Például, hogy ki szerzi a zenét, ki vokálozik?
Sequential Access: Jelenleg én (Marco) írom a zenét és Claus írja a zenét és énekel a dalokban.

AlanTheWild: Mikor várhatjuk az első dalokat, kiadványt?
Sequential Access: A jelen helyzetben túl korai bármit is mondani, de a dolgok jól haladnak és reméljük, hogy az első Sequential Access album elkészül és megjelenik néhány hónap múlva.

2012. jún. 17.

Industrial Booom - Reboot (2012) - 3. nap

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál harmadik napja igazi stíluskavalkádot hozott a gothic rocktól, a power noise-on át, a dark electro-ig.
A 80-as évek közepe óta létező The Arch számomra teljesen ismeretlen volt a koncert előtt, annak ellenére, hogy néhány lemezüket az Antler-Subway adta ki a 90-es években. A "gitárhangsúlyos" new wave, gothic rock sem áll nagyon közel hozzá, mégis azt kell mondjam: nem unatkoztam a koncert alatt. A frontember energikus előadásmódja, illetve a profin összerakott daloknak köszönhetően kellemes módon hangolódtam rá a nap további eseményeire.
Talán kisebb volt a közönség aktivitása, mint az előző két napon, de a The Arch ennek ellenére mindent megtett annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Nem sértődtek meg a kisebb létszám, passzívabb viselkedés miatt, pedig láttunk már erre példát más eseményen, más együttestől, együttesektől...


Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem következett. A Dive minimalizmusa, a Monolith energiája kerül itt kombinálásra, de úgy, hogy nincsenek törzsi ritmusok, nincs visszakacsintás az EBM-re, csak brutális zajfüggöny.

Sonar ritmikus zajorkánja éles váltást jelentett, de én pont azt kedvelem a fesztiválokban, hogy változatos programot kínálnak, több stílus is megjelenik az adott nap keretében. Mondom ezt úgy, hogy a noise nem tartozik a legkedveltebb zenei területeim közé.

Külön kiemelném, hogy így már Dirk Ivens szinte valamennyi projektjét szerencsém volt élőben látni... Mondjuk egy Blok 57 jöhetné még...

A Dance Or Die az általam kedvelt színtér egyik olyan nagy "öregje", akit, akiket még nem volt alkalmam koncerten elkapni. Ennek megfelelően kicsit megengedőbb, elnézőbb voltam, vagyok velük. De tény, ami tény: Gary Wagner hangja nem volt a legjobb ezen az estén... Pedig a Dance Or Die esetében a jellegzetes - wagneri - vokál emeli, emelné még jobban ki a zene sötét, sötétebb dimenzióját, aspektusát.

Ettől függetlenül nagyon emlékezetes koncert volt.
Az In Strict Confidence koncertje volt számomra a legfontosabb esemény ezen a napon. A Dennis Ostermann által vezetett együttes első korszaka - mondjuk ami a Zoth Ommog/Bloodline kiadóknál megjelentett kiadványokkal fedhető le - a kedvencem. Sajnos az akkori (90-es évek) koncerteken nem tudtam megjelenni, így hajlandó lennék bárhova elmenni, hogy egy olyan koncertet halljak, ahol a Cryogenix album mondjuk teljes egészében elhangzik. Az évek alatt az együttes hangzása megváltozott, fejlődött (?), így jelenleg az In Strict Confidence legújabb lemezeit én egy képzeletbeli dark-pop címkével ellátott fiókba tudnám elhelyezni.

Nosztalgikus érzéseim ellenére, azt kell hogy mondjam: a koncert tökéletes volt! Hangulatában, hangzásában, az együttes előadásmódjában semmi negatívumot nem találtam. Az a helyzet állt elő, hogy amikor vége volt, akkor meglepődtem, hogy ilyen rövid koncertet adtak, mert fel sem tűnt, hogy 11 dal hangzott el. Ettől függetlenül, egy "teljes" In Strict Confidence koncertre vevő lennék!
Számunkra az In Strict Confidence koncertjével ért véget a harmadik nap és egyben a 2012-es Industrial Booom - Reboot fesztivál!
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, az együtteseknek, a helyszínnek ez a színvonalas, emlékezetes 3 napot!


További linkek:

2012. jún. 14.

Funker Vogt - Hard Way

Hosszú és néha nehéz út vezetett amíg a Funker Vogt elérkezett a legújabb kislemezének kiadásáig.
A német electro, EBM együttes karrierjét a kezdetektől - a Thanks For Nothing album kiadásától - figyelemmel követtem, de őszintén be kell vallanom, hogy a 2003-2010 közötti időszakban elvesztettem a nyomukat.
Ezen az úton ők is megpihentek néha, legutóbb éppen a 2010-ben kiadott Arising Hero maxi és Blutzoll album jelölte ki egy 3 éves pihenő kezdetét.
De a szünet sem volt eseménytelen: az együttes korábbi tagja - Björn Böttcher - és az addigi szövegíró - Kai Schmidt - is elhagyta a Funker Vogt kötelékét.
Így a két alapító - Gerrit Thomas, Jens Kästel - és  Frank Schweigert alkotja jelenleg az együttest.
Tavaly év végén lehetett érzékelni az esetleges visszatérés első jeleit, ami végül kézzelfogható megerősítést is nyert az Out Of Line kiadó jóvoltából: a Hard Way maxi CD formájában.
Ahogy az elején írtam, egy időre szem elől tévesztettem a Funker Vogt tevékenységét, de Hard Way meghallgatása után úgy éreztem, hogy nem hagytam ki egy lemezt sem...
Ezen mondatomat lehet kritikaként és elismerésként is értelmezni, én magam sem tudom eldönteni, minek szánom.
A Hard Way lassan épül fel, de aztán igazi Funker Vogt hangzás következik: pumpáló ritmus és basszus, egyszerű dallam, néha szavalós, vezényszavakra épülő vokál, aztán dallamosabb refrén. Olyan refrén, amelynél folyamatosan azt keresem melyik Funker Vogt dalban, dalokban hallottam...


A címadó dal Ta Box Mixe, gyorsabb, de alapvetően nem változtatott a dalon, míg a No Rules Mix egy hagyományosnak mondható "Extended Club Mix" koncepcióval jelentkezik: többször megismételt témák, összekötő betétek, táncolhatóbb verzió!
A Fabrik már egy változatosabb arcát mutatja az együttesnek! Ez is persze magán viseli a Funker Vogt jellegzetes jegyeit: az öblös, már-már - jelentős túlzással - wagneri opera vokáljával, jól elkülöníthető ritmus, basszus, dallam szekcióival, de talán a német nyelvű vokál miatt ez egy nyersebb, az old-school EBM-hez közelebb álló dal.
Remélem a hamarosan megjelenő albumra inkább ez lesz a jellemzőbb hangzás!
Jäger 90 nem egyszerűen remixet készített a Fabrik-hoz, hanem a saját értelmezésben, saját változatban előadott dal került még fel a CD-re, ami egy - pogózásra és/vagy menetelésre tökéletes -  minimalista EBM verzió lett.


Igazi Funker Vogt dal, hagyományosnak mondható remixekkel, egy izgalmasabb B-oldalas számmal. Sokkal többet várok az új albumtól, de lehet hogy én vagyok telhetetlen...
ATWEMRS: 6

2012. jún. 3.

Industrial Booom - Reboot (2012): 2. nap

Az első nap után természetesen nagy várakozással tekintettem a fesztivál EBM "szakaszára", hiszen több kedvencem is színpadra lépett ezen a napon.
Kezdésnek például az az Escalator, akikhez nagyon sok emlékem kapcsolódik régen volt ifjúkoromból. Szerencsére ők nem nosztalgiáztak, hanem egy olyan koncertet adtak, ami egyszerre volt old-school EBM és egyszerre volt modern hangzású.
Érdemes elolvasni az "újraindulásuk" óta megjelent koncertbeszámolókat, vagy az Out Of My Ego album recenzióit, egyértelműen látszik, hogy nemzetközi színtéren is pozitív a megítélésük.

A koncert - rövidsége ellenére, a lehetőségekhez képest - jól vegyítette az aktuális album és a magyar EBM/Industrial rajongók számára különösen fontos, régi, magyar nyelvű dalokat. A hangzás ennek megfelelően a klasszikus electro-industrial és az EBM határterületén mozgott. Nekem kifejezetten tetszettek a háttérvetítések, melyek a korai klipekből és az új dalokhoz "komponált" vizuális tartalomból álltak.
(Megjegyzendő, hogy a fesztivál szervezői kimagasló színvonalú színpadtechnikát biztosítottak, ezt leginkább az idei WGT után tudom értékelni...)
A korai kezdés ellenére, már az első dal alatt megindult a mozgás a színpad előtt, így az Escalator megfelelően előkészítette a terepet a további fellépőknek és ami a legfontosabb: a nap színvonalának megfelelő produkciót nyújtottak.
Az Absolute Body Control fellépése újra meggyőzött két dologról:
  1. Dirk Ivens nem öregszik
  2. Több személyiséggel is rendelkezik
A koncertek között kedélyesen iszogató, beszélgető Dirk, újabb alteregóját üzemelte be az ABC fellépésére. Amíg a Klinik esetében ijesztő, kiszámíthatatlan pszichopataként keresi következő áldozatát, addig az Absolute Body Control koncertje során a 70-es, 80-as évek korszakát, annak előadóit idézte meg.

Az együttes new wave stílusához illeszkedve kis adag Frank Tovey, Iggy Pop féle punk, egy csipetnyi 80-as évek beli glamour pop, valamint a DAF, Suicide hatása érződik, nemcsak a zenén, hanem az előadás módján is. Tökéletes előadó!
Az Absolute Body Control zenéjében az a különleges, hogy mindenki másért, más okból kifolyólag szereti, kedvelheti. Van aki a spontán, egyszerű szerkezetű dalok punk hatásai miatt, van akinek ez a projekt jelenti a később minimal electro terület (Klinik, Dive) előszobáját. De akik a new wave, a korai szinti-pop sötétebb dimenzióit keresik, ők is találhatnak kedvükre valót ebben a Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem által működtetett projektben.

A Klutæ fellépését vártam ezen a napon a legjobban, ez talán megbocsátható nekem... Claus Larsen - ígéretének megfelelően - kicsit más módon, más stílusban adta elő side-projektjének dalait, mint ahogy azt Leæther Strip koncert esetén szokta.
Ennek azonnali jele a Tequila Slammer taktusai voltak, mely első dalként valóban megadta a koncert alaphangját.
A dalmenet alapját az Electro Punks Unite album adta és meglepő módon a Hit'N'Run nagylemezről egy dal sem hangzott el. A koncert utáni érdeklődésemre azt válaszolta, hogy az előző albumot szinti-pop jellegűnek tartja, és mivel most inkább a keményebb Klutæ hangzást akarta megmutatni, így ez az album háttérbe szorult ezen az eseményen.

LS dalként hangzott el a Nose Candy, de valójában ezt az alkotást mindkét projekt magáénak mondhatja, hiszen a karrier kezdetén már készült egy  Klutæ átirata.
A Slippery When Dead, ami az aktuális album első kislemezének tekinthető, hihetetlenül jól "működött" koncertkörülmények között is.



Lazább, punkosabb előadást élvezhettünk, amihez az is hozzájárult, hogy társa Kurt Hansen színpadi jelenlétével jobban tud a frontemberi teendőire koncentrálni.
A koncert végére valódi tombolás, pogózás kezdődött amit a Desert Storm a maximumig fokozott. A rendelkezésre álló rövid időkeret miatt a ráadás - és esetleg némi  Leæther Strip ízelítő - elmaradt, de reméljük lesz még hamarosan erre is lehetőség, lesz folytatás... 
Sokadik alkalommal láttam a Spetsnazt élőben, kedvelem is őket, így talán megengedhető, hogy kis kritikával illessem őket.
Azt gondolom, hogy sikerült megszabadulniuk attól a "vádtól", hogy pusztán csak a Nitzer Ebb - korábbi időszakban felmerülő - hiányát meglovagolva foglalták el az old-school EBM trónját. Az utolsó albumokon ugyanis már sokkal változatosabb arcát mutatta a két svéd.

Ennek ellenére a koncert kevésbé volt változatos. Természetesen ettől függetlenül  nagyon tetszett a koncert, hiszen az valóban méltó volt a nap stílusához. Lendületes volt az előadásmód, volt kapcsolattartás - sörözés a közönséggel - , voltak poénok (pl. a That Perfect Body felvezetésekor Stefan Nilsson saját testi adottságainak referenciaként történő megadása).
A koncerten egyébként elhangzott, hogy hamarosan új zenei anyag érkezik a duótól.
Meglepően, meglepetéssel indult a belga legenda, a Front 242 fellépése. Korábban már megerősítést nyert, hogy ebben az évben (?) ez az utolsó fellépésük, így várható volt, hogy valamilyen módon emlékezetessé kívánják tenni az eseményt.
A koncert előtti percekben alkalmam volt a backstage-ben figyelni a készülődést és érdekes volt látni, hogy ennyi év, számtalan előadás után is, milyen feszültségekkel telve készülnek a koncertre a veterán tagok.
A vonós intro, majd annak élő mixelése a Happiness-be, méltó volt az együtteshez, a fesztiválhoz, megtisztelő volt a vendégzenészeknek, illetve nekünk, magyar rajongóknak is.
Kíváncsi voltam, hogy ez a koncert a korábbi, techno hangzást, vagy a legutóbbi koncertturné során hallott "vintage" hangzást fogja előnyben részesíteni. Végeredményben a koncert a legutóbbi budapesti előadásra hasonlított: a régi dalok is újabb, korszerűbb hangszerelésben szólaltak meg, de nem tolódott el a hangsúly túlzottan a techno felé. 
Front 242 Setlist Industrial Booom - Reboot 2012 2012
Edit this setlist | More Front 242 setlists
Annyi kritikát azonban megengednék magamnak, hogy nagyon hiányzik - nemcsak a koncertek szempontjából - a friss Front 242 anyag...
Örülök, hogy részese voltam ennek - a túlzás nélkül mondható - történelmi eseménynek. Bárhogy is folytatódik a Front 242 története, ez a koncert nagyon fontos szerepet fog játszani a hosszú-hosszú történetben...
A The Juggernauts koncertjét sajnos nem tudtam megvárni...

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál második napja számomra tökéletes volt!