Az Impact Pulse side-project második albumának legfontosabb jellemzője a változatosság, ami mint köztudott gyönyörködtet.
Ez pontosan így van ebben az esetben is. Egyrészt több vendégvokalista is közreműködött a dalok felvétele során, másrészt nagyon sok stíluselem felfedezhető az album hallgatása során, annak ellenére, hogy alapvetően a future-pop, electro-pop a fő vezérlőelv.
Hiko Suzuki vokáljával fémjelzett Shining, a Key Of Life (feat. Axi) és a Secret (feat. Cyanic) talán azok a dalok, melyek leginkább megfelelnek a future-pop definíciójának. Linda Daemon-nal közös három dal (Violence, Misery, Deep Inside) a sötétebb oldalt hívja elő, leginkább a Violence (egyik kedvencem!), ahol nagyon erőteljes a vokál, kiválóan eltalált, minimális effekttel téve még nyersebbé. Szelídebb a Misery hangulata, de ettől ez még bizony nagyon jó, merengős, borongós electro, szinti-pop, pont az amit jómagam is nagyon kedvelek. A harmadik dalra (Deep Inside) a démon is megszelídül és egy duett zárja albumot, ahol a férfi-női vokál, a váltás, a "felelgetés" közöttük - túlzás nélkül - tökéletesre sikerült.
Emke (Black Nail Cabaret) hangja nekem minden esetben a bársonyt juttatja eszembe (szinesztézia?). Nehéz, mégis puha az érintése, de súlyos, sötét titkok rejtőzhetnek mögötte. A Carry Me (másik kedvenc!) könnyedebb dallamát, elektronikus hangzását is hihetetlen módon feldobja, más hangulatba helyezi át egyedi hangja.
Erika Kertész hangja kevésbé felkavaró, így orgánumához teljesen illeszkedő, két valóban nyugodt, lágy electro-pop dalhoz (Getting Over The Pain, What Can I Say) kölcsönözte a hangját.
Szinti-pop, electro clash, future-pop, electro egy lemezen... Mi más kellene még?!
ATWEMRS: 7
