2010. aug. 31.

Leæther Strip történet - 1. rész (Dreaming: -1989)

A Leæther Strip történetét, lemezeit bemutató sorozat első igazi része (a 0. rész vázlatos áttekintést nyújtott csak) a 1989-ig terjedő időszakot foglalja össze.
Claus Larsen zenei munkásságának Leæther Strip előtti időszakáról nagyon keveset tudunk. Egyes interjúkban azonban megemlíti a Forbidden Art és a The Future – később Decode nevű – projekteket mint „pre- Leæther Strip” együtteseit.
A Forbidden Art esetében nem tudunk hivatalosan kiadott lemezről, de a Decode együttes egy kislemezt jelentetett meg Planet Of Youth címmel.
A Planet Of Youth 1986-os kiadása után – és a tervezett album felvétele közben/alatt – Claus Larsen kilépett a együttesből és további demókat készített Forbidden Art néven. Ezen próbálkozások során Claus Larsen a kezdeti szinti-pop/new wave hangvételtől fokozatosan eltávolodott és egyre inkább sötétebb hangzást keresett.
Sajátos – de így talán érthető – módon az 1989-ig terjedő időszak zenei eredménye – részben – később kiadott kiadványokon szerezhető be.
A Ras Dva kiadó 1995-ben kiadott Getting Away With Murder: Murders From 1982 To 1995 címre hallgató lemeze tartalmazza az első „írásos” emlékeket. Ez a kiadvány a G.A.W.M.U.S (Getting Away With Murder in the US) rajongói klub részére készült, eredeti szándék szerint 500 példányban, míg további 500 példány Európában került terítésre.
(A lemez kiadása után egyébként elszámolási vita alakult ki Ric Laciak - a G.A.W.M.U.S klub és a Ras Dva vezetője - és Claus LArsen között, mivel a Ras Dva nagyobb példányszámban adta ki ezt a lemezt Claus információi szerint, de a pénzügyi elszámolásban ez nem jelent meg... A vádakra Ric Laciak saját blogján válaszolt...)
Ez a lemez néhány 1990-ben rögzített koncertfelvétel és egyéb ritkaság mellett két demót tartalmaz: az 1982-re dátumozott Dreaming és az 1984-es Never Trust Anyone At The Carnival instrumentális szerzeményt.
A Dreaming minden szégyenkezés nélkül odapakolható a 80-as évek elején megjelenő flexi-pop, new romantic dalok mellé.
Egyszerű, fülbemászó dallam, analóg szintetizátor hangzás, korai Soft Cell és Depeche Mode hatásokat egyértelműen igazoló vokál.
A Never Trust Anyone At The Carnival szintén vállalható – hangulatában a korai Depeche Mode B-oldalas instrumentálisokat (pl. Nothing To Fear) idéző – alkotás.
(A számcímekre kattintva rövid részlet letölthető és meghallgatható!)
Sokáig azt hihettük, hogy ez a két dal az egyetlen fennmaradt felvétel a Leæther Strip előtti időszakból. Sőt egy 2005-ben általam készített interjúban is azt állította Claus Larsen, hogy nincs a Strip Farm páncélszekrényeiben egyetlen kiadatlan Leæther Strip dal sem…
Ha jobban átgondolom, értelmezem a kérdésre adott válaszát, akkor azt kell, hogy mondjam a „Mester” nem füllentett, hiszen ezeket ő Forbidden Art alkotásoknak tartja.
2009-ben rászánta magát, hogy ezeket a demófelvételeket kiadja, melyek Yes I'm Limited sorozat V. részének egy teljes lemezét töltötték meg. A már korábban megjelent két demó mellett további 6 felvételt és egy alternatív Dreaming verzió található a lemezen. Elfogulatlan zenehallgató minden bizonnyal azt mondja/mondhatja majd, hogy megérti miért nem kerültek ezek a dalok kiadásra, de nem árt fejben tartani, hogy mikor készültek ezek a felvételek, milyen technikai körülmények között (kétsávos magnóval történő felvétel). Ezen paraméterek elfogadása esetén a Do The Dance és a Northern Boy kifejezetten kedvence lehet a korai post-punk időszak és az új romantika kedvelőinek. Egyértelmű Soft Cell/Human League életérzés, de hangulatában a legtöbb dal eldugott sarkaiban már ott leselkedik a Leæther Strip vészjósló árnyéka.
A kezdeti időszak elemzéséhez még hozzá kell vennem – és így teljesen romba döntöm a bemutató elsődleges szándékát: az időrendben történő áttekintést – a 2008-as Civil Disobedience album limitált 3 CD-s változatában megjelentetett One Nine Eight Two: The 20 Years Anniversary albumot.
Claus Larsen erre az albumra 12 dalt vett fel – köztük valószínűleg több olyan dalt is ami talán valóban 20 évvel ezelőtt már formát öltött valamilyen alakban – a 80-as évek középére jellemző technikával, hangzással; így ünnepelve a Leæther Strip 20 éves fennállását.
Mivel ez az album kicsit kakukktojás ebben a cikkben, így róla majd később…

Ez volt tehát a Leæther Strip 1989 előtti időszakának bemutatása, melyet néhány „időugrással” tettem kuszává… Remélem azért követhető volt.
A következő rész 1989-90 közötti időszakot mutatja be.

2010. aug. 23.

Leæther Strip történet - Bevezető

Kétségkívül a dán Leæther Strip különleges státuszt foglal el az alternatív elektronikus színtéren, az EBM/industrial zenekarok között.
Claus Larsen egyszemélyes projektje sosem tartozott a Skinny Puppy, Frontline Assembly, Nitzer Ebb szintű „gigaprojektek” közé, mégis népszerűsége kiemelte a 90-es évek egyébként is színvonalas „túltermeléséből”.
A fellelhető források szerint Claus Larsen a Leæther Strip előtt csak jelentéktelennek minősíthető egyéb projektekben vett részt –pl. Phobia, Sun Glory. Hogy ezekben valóban közreműködött, ő maga sem erősítette meg egyértelműen. Claus elsődleges hatásként a punk, a new wave, new romantic együtteseket szokott megjelölni különböző interjúkban. A Depeche Mode, Soft Cell, Human League, Fad Gadget szinte minden esetben előkerül mint példakép. Ez a lágyabb vonulat furcsa lehet a Leæther Strip-et csak felületesen ismerőknek, de a Getting Away With Murder/Yes I'm Limited Vol.3 lemezeken, illetve néhány később kiadott több lemezen (pl. a One Nine Eight Two: The 20 Years Anniversary album retro dalain és a Yes I'm Limited V album korai demóin) jól érzékelhetőek ezek a hatások.
Az első Leæther Strip-ként elkészített demofelvételt több kiadónak (Antler, Mute, Zoth Ommog) is elküldte, de válasz csak Talla 2XLC-től érkezett. Ennek köszönhetően az első kiadványt – a Japanese Bodies 12”-es bakelit – a Music Research „koponyás” kiadója jelentette meg 1989-ben.
Ne felejtsük el, hogy a 80-as évek végét, 90-es évek első felét kiemelkedően kimagasló színvonalú és iszonyatosan pezsgő élet jellemezte a német színtéren (is). A Zoth Ommog ennek az időszaknak egyik legsikeresebb kiadója lett, nem kis mértékben Claus Larsen projektjeinek (LS, Klute) köszönhetően.
Már a korai (Pleasure Of Penetration, Science Of The Satanic Citizen) lemezeken megjelent a Leæther Strip-et jellemző ismérvek jelentős része: politikai témák; szociális problémák; jól eltalált ritmusok, basszustémák, alapvetően EBM alapokra helyezve.
Az igazi áttörést azonban az 1992-es Solitary Confinement album jelentette, ami kétségkívül a mai napig a legfontosabb, legjobb Industrial/EBM albumok közé tartozik; igazi mestermunka! Ezen az albumon található többek között a Strap Me Down, Adrenalin Rush, Evil Speaks, melyek a Leæther Strip munkásságának alapkövei lettek.
Az 1993-ban megjelent Underneath The Laughter album még komplexebb, mint a korábbi albumok, és továbbra is súlyos problémákkal foglalkozik, mint például a vallási fanatizmus, rasszizmus. Az album bookletjében Claus Larsen külön üdvözölte a magyar rajongókat és később is tanújelét adta, hogy kiemelt figyelmet szentel hazánknak (bővebben lásd a 2006-os és 2007-es évek eseményei).
Az 1994-es instrumentális Serenade For The Dead meglepte a Industrial/EBM színteret a dark-szimfonikus hangzásával, de ekkor már a Leæther Strip a csúcson volt, így kisebb kockázatot jelentett a kísérletezés.
A Leagacy Of Hate And Lust album talán már nem annyira agresszív mint a korábbi munkák (bár ezt cáfolja a punkos, pogozós Come Out Tonight); több személyes indíttatású dal is megtalálható az albumon, illetve a kevésbé torzított vokál jelentett meglepetést a rajongóknak. A figyelmes zenehallgató ezen az albumon találkozhatod először Kurt Grünewald Hansen nevével (a hátsó borító üzenetei között), míg a 13/6 - 1994 dal Claus Larsen és Kurt találkozásának állít emléket. Ez volt az első alkalom, hogy Claus Larsen nyilvánosan felvállalta szexuális irányultságát.
A Rebirth Of Agony album elég gyorsan - egyes kritikus vélemények szerint túl gyorsan - követte 1996-ban a Legacy albumot, kevésbé kidolgozott, mint a korábbi munkák, de ezen az albumon is van néhány fontos dal (pl. My Mind Is My Master, Lies To Tell).
Különböző Best Of válogatások után 1997-ben egy Soft Cell tribute EP-vel igazolta és erősítette meg a korai zenei hatásokat Claus Larsen.
Az 1997-es Self Inflicted egy teljes mértékben egyedi, kiforrott LS album, nagyon sok meglepő zenei megoldással, vokállal (pl. Coming Up For Air). Sokak szerint ez az album a legjobb a teljes életműben.
Az album után a Yes I'm Limited 3. része illetve a Serenade For The Dead újrakiadása következett. Aztán pedig megkezdődött a szebb napokat is látott Zoth Ommog agóniája, majd megszűnése....
2000-ben még megjelent a Carry Me kislemez (a Bloodline adta ki), ami a hírek szerint egy új album/EP (Object AE) beharangózója lett volna, azonban Claus Larsen 2000 és 2005 között teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. A visszavonulás olyannyira jól sikerült, hogy a legkisebb megerősítést nyert pletyka sem volt felfedezhető ebben az időszakban.
Az első bíztató jel egy remix megjelenése volt, amit a KiEw - Diskette lemezén fedezhettünk fel.
Mint később kiderült a Side-Line/Alfa Matrix vezetősége folyamatosan kapcsolatban volt Claus Larsennel és – bár apró lépésekben – folyamatosan készítették elő a Leæther Strip „újraaktiválását”.
2005-ben egyre erősödtek a Leaether Strip visszatérést követelő hangok a különböző fórumokon.

A 2006-ban megjelenő After The Devastation különböző formátumokban jelent meg és Claus Larsen egy hangüzenettel köszöntötte a magyar rajongókat, melyet az album hivatalos magyarországi bemutatójára küldött.
A visszatérő album nagyon erős, egyben változatos hangulatú lett.

2007-ben – a The Giant Minutes To The Dawn album partyjára – már videó üzenetben biztosította a magyar rajongókat, hogy amint lehetősége lesz, koncerten is találkozhatunk vele.

A hosszú szünet után Claus Larsen maximum fokozatba váltott és az évenkénti soralbumok – Civil Disobedience (2008), Aengelmaker (2009) – EP-k – Faetish (2006), Walking On Vulcanos (2006) – mellett több különleges kiadvány is megjelent: pl. digitális kiadványok (When Blood Runs Dark (2008), It's Who I Am (2009).
És ha ez nem lenne elég 2007-ben elindította Retention címmel a soralbumok újrakiadását, melynek keretében az adott album újramasterelt verziója mellett, minden esetben találunk egy második albumot, melyen az adott időszak egyes dalai kerültek újrafelvételre.


Az aktuális - Mental Slavery - album promóciója érdekében 2010. október 16-án hazánkban először lép fel a Leaether Strip!!!

2010. aug. 15.

Leaether Strip koncert - 2010. október 16.

2010. október 16.: Front Line Asembly, Leæther Strip, mind.in.a.box koncert!!!!
Talán megbocsátható nekem, de számomra Claus Larsen első (!) magyarországi látogatása kiemelkedik a koncert kínálatából, ezért - a közelgő eseményre való tekintettel - a következő napokban, hetekben folyamatosan szeretnék Leæther Strip témájú bejegyzésekkel felkészülni és felkészíteni mindenkit.

Evacuate Or Die!