2013. nov. 25.

Nameless City - And Other Tales…

Mivel 2013. december 1-jén a Klinik előtt a Nameless City kezdi zenei programot, úgy gondoltam a héten én is "bemelegítek" ezzel a magyar szólóprojekttel. Renner Péter az Industrial Wave Studio mellett indította ezt a merengős, lassú(bb) elektronikát felvonultató projektet.
Lehet, hogy pont megfelelő - téli depressziós - hangulatban kezdtem hozzá az ingyenesen letölthető (!) And Other Tales... album meghallgatásához, de nagyon kellemes zenei anyaggal, élménnyel lettem gazdagabb!
Tökéletesen illeszkedett a zene ahhoz a látványhoz ami a vonatból elsuhant előttem: lepusztult elővárosi környezet, téli álomra(?) készülődő fák, hűvös hajnal.
Megtévesztő, lekicsinylő lenne, ha azt írnám: tökéletes háttérzene. Pedig valóban nem táncparkettre csábító dalokról van szó. Különböző karaktere van minden dalnak, még akkor is ha alapvetően jól betartja a downtempo, ambient írott és íratlan szabályait. Hol mélabús zongorafutam a fő motívum (The Other Gods, Ex Oblivione), hol lüktető elektronika, de szinte minden esetben van valami háttérben bujkáló, ólálkodó  fenyegetés a dallamok mögött. Hát igen... ilyen a dark ambient.

Néha keleties vokállal egészül ki a lebegés, elfeledett civilizációk siratóénekeként (Leng), néha pedig véletlenül elcsípett rádió vagy TV adás, híradós anyag narratív szövege jelenik meg érdekes kiegészítésként (Rats In The Wall).
A közelgő koncert kapcsán pedig annyit mindenképpen megállapítok, hogy a Nameless City tökéletes választás arra, hogy a koncertprogram első előadójaként sötét dimenziók felé sodródjunk!

Olyan ambient, ami nem megnyugtat, hanem elszomorít. De pont ezért jó!
ATWEMRS: 7

2013. nov. 24.

Torul - Tonight We Dream Fiercely

A szlovén electro-pop együttes idei albuma már úgy jelent meg - az elmúlt időszaknak köszönhetően - hogy meg kellett felelnie bizonyos előzetes elvárásoknak. Ezen elvárások közül a legjelentősebb az, hogy továbbra is sikerrel történjen meg a szinti-pop, electro és a kommersz(ebb) techno minőségi ötvözése.
Nézzük, hogy sikerült-e ennek megfelelni!
A Torul 2011-ben került a figyelem középpontjába, de valójában a 2000-es évek eleje óta létező projektről van szó.
Torul Torulsson sokáig szólóban jelentette meg dallamos techno dalait, hogy aztán Jan Jenko (ének) és Borut Dolenec (gitár, elektronika) kiegészülve együttesként folytatódjon a projekt karrierje.
A Torul zenei receptje valójában nagyon egyszerű: Jan Jenko kiváló, virtuóz hangja alá egyszerű, néha nagyon minimalista elektronikus alap kerül, de szinte minden esetében nagyon eltalált dallammal megspékelve (lásd Try). Az eljárás egyszerű, de a kockázat nagy! Ha valamelyik összetevő gyengébb, akkor az egész kompozíció romba dől.
A Tonight We Dream Fiercely szerencsére több, ilyen módon jól összerakott dalt tartalmaz, de már most jelzem, hogy többet vártam az lemeztől!

Voltaképpen az albumot a még 2012-ben megjelent Glow kislemez vezette fel, ami egyértelműen az album húzódalai közé tartozik, a hozzátartozó videóklip is kiemelkedik az alternatív elektronikus színtér - sajnos - megoldásaiban és kivitelezésében is low-budget megoldásai közül.

A nyitótétel - The Sun! - a tökéletes példa a Torul előbb bemutatott gyakorlatára. A vokál nélkül akár azt is mondhatnánk erre a dalra, hogy egy átlagos electro-pop dal. Nem tartom túl jó kezdő dalnak...
Ahogy a Wake Up és az A Leak is pusztán egy adott effekt, néhány hang köré került felépítésre. Van amikor ez működik, de ezen esetekben sajnos ez unalmas, nem kelti fel a figyelmet.
Szerencsére következik a The Fall, ahol a lüktető és nyugodtabb dallamokra, sávokra ismételten egy tökéletes vokál került fel. Második kislemezként ez került kiadásra, de szerencsétlenségére a Tears For Fears klasszikus - Mad World - feldolgozással együtt. Ami érthető módon elnyomja a kislemezt, de még az albumot is. A feldolgozás egyébként nagyon jól sikerült, nem akartak új zenei értelmezést adni ennek a fantasztikus dalnak.

A lemez csúcsdala a I'm Still Here, ahol megint alapvetően teljesen egyszerű elektronikára, dallamra épülő számról van szó. A vokál merészebb, másabb, mint amit megszoktunk akár ezen az albumon, akár a Torul eddigi pályafutása során, ennek köszönhetően már első hallásra felkapjuk a fejünket és megragad bennünk az élmény. Az Always Embraced is pályázhatna a legjobb dalra, mivel a recept itt tökéletesen működik! Jan Jenko vokálja tökéletes, az ambient jellegű dal szépen építkezve egy középtempós slágerré alakul át. Az All In egy gyors és szintén kiváló dal, ennek van talán a leginkább nosztalgikus szinti-pop jellege, hangulata. Talán ez az oka, hogy kedvelem?!
A dubstep rémképét vetíti elő az All Over Again, hogy aztán olyan minimalista electro legyen belőle, rövid gitár riffekkel kiegészülve, hogy akár a újabb Depeche Mode kedvelőinek is érdekes legyen, akárcsak az End Of Story zárótélének analóg hangzása.

Magasra tettem - illetve maga a Torul - a lécet. Az album egy része olyan dalokból áll melyek elérték ezt a szintet, de van bár gyengébb dal, ami az átlagos felé húzza a nagylemezt! Jobbat, többet a következő alkalommal!
ATWEMRS: 7

2013. nov. 17.

Seven Trees - Expanding The Unknown

A Seven Trees bemutatkozó albumáról már 1997-ben elragadtatott hangon írtam volna, ha létezett volna ez a blog...
Nem tudnék kedvencet választani az "eredeti" nagylemezről, mert hihetetlenül összeszedett, egységes koncepcióra épülő, de mégis különböző hatású dalokból áll az album, mely kis híján a szemétben landolt.
Ugyanis a Claus Larsen és a svéd együttes által megerősített sztori szerint, Claus a Zoth Ommog kiadó irodájában egy kidobásra szánt demókazetták között találta meg és javasolta megjelentetésre az anyagot a kiadó vezetőinek.
Eddig alapvetően szkeptikus voltam és egyszerű zenehallgatóként főleg marketing fogásnak tartottam a "remastered", "újrakevert" címkékkel piacra dobott lemezeket. A Seven Trees 1997-es eredeti Embracing The Unknown albuma és az Infacted Recordings által - 8 dallal (!) bővítve - kiadott Expanding The Unknown azonban minden kétkedésemet elsöpörte!
Elég csak meghallgatni a demonstrációs célzattal feltöltött összehasonlítást, összevetést és minden egyértelmű lesz:

Az újrakevert, kiadott album valóban új dimenziókat nyitott meg: mélysége lett minden dalnak, jól elválaszthatóan szólnak a különböző sávok, mégis egységesebb lett így a hangzás. Ez az album számomra a tökéletes példa arra, hogy nem minden esetben a gyors tempóval, az egymásra halmozott hangsávokkal, a brutálisra torzított vokállal lehet dark-electro dalt összerakni.

Submission nyitódalként tökéletes: lassú zongorafutamok után, lüktető elektronika következik, jellemzően suttogósra torzított vokállal. Az Overload hasonló módon építkezik, itt sem BPM a lényeg, hanem a különböző motívumok megjelenése, eltűnése, egymásra épülése.
Stale fel-felgyorsuló tempója mindenkit arra ösztönöz, hogy a táncparkett sötét(ebb) sarkában keringőzzön a gondolataival. Sok hatást ötvözése szinte védjegye ennek az albumnak. A Going Down például ambient intro után vált át dark-electro-ra, de szinte minden dalban van zongora, vagy vonósakat idéző betét is (pl. Desire Slowly Bursting). A zajosan, ipari zörejeket felvonultató, dark ambient The Unknown egy másik, még sötétebb dimenzióba lép át, ahonnan a To Live Is Regret próbál minket visszarángatni.
A bónuszként következő 8 dal részben a The Sum Of All Fears demókazettáról került fel az albumra, részben pedig különböző válogatásalbumokon megjelent dalok kerültek összegyűjtésre, tovább emelve, növelve a kiadvány értékét, minőségét.

Egy igazi - méltatlanul feledésbe merült - klasszikus, modernizált új kiadása. Mindenkinek ajánlom, aki nem a "gyorsasági verseny" miatt kedveli az alternatív elektronikus zenéket! 
ATWEMRS: 8

2013. nov. 10.

Syrian - Death Of A Sun

A fenyegető cím ellenére az olasz Syrian, a tőlük elvárható lágy szinti-poppal jelentkezett a legfrissebb - Death Of A Sun - című albumon is.
Az európai piacra a német Infacted Recordings által kiadott új nagylemez folytatja az eddigi alkotások során kialakított irányt: italo disco (!), future-pop ötvözve szinti-pop alapvetésekkel; jellemző, megszokott módon vokóderezett vokál. A Ninja Warrior reprezentálja legjobban ezt a zenei koktélt. Olyan mintha visszaugranánk a 90-es évek elejére, minden szinti riff, refrén újabb és újabb emléket csal elő a hallgató - érhető módon jól elrejtett - tudatalattijából az iskolai és művházas diszkók tini emlékeiről. Így tehát kevés izgalmat, újszerű dolgot nyújt a Death Of A Sun.
Kicsit ellentmond(hat) ennek, de pont ezekből az építőkövekből áll az album legjobb dala, a Fire In Your Eyes is, ami azért inkább a future-pop területre specializálódott. A dal további 3 remixe is megtalálható az album európai verzióján, tehát azt is mondhatnánk, hogy ez az album felvezető kislemeze. Ha külön, előtte adták volna ki...
Olasz nyelvű vokál miatt érdekesebb a Nuvole rövid kompozíciója.


Walk Into The Sun és In The End simán beférne bármilyen 80-as, 90-es évekre specializálódott, retro-disco lassú(bb) blokkjába, de a Stratosphere már tutti jó megoldás az összebújós, csajozós műsorrészbe, instrumentális tételként.
We Fade Away jó példa arra, hogy ha a Syrian a megszokott kliséktől megszabadulna, bátrabb lenne, akkor sokkal magasabb szintre léphetne, ez a dal kiemelkedik a többiek közül.

Nosztalgiázós, kicsit identitászavaros szinti-pop album, ami sikerrel ötvözi a 15-10 évvel ezeletti disco-t a future-pop lassan elülő (?) hullámaival. 
ATWEMRS: 6

2013. nov. 3.

Zoth Ommog történet - 2. rész (1989-90)

A Zoth Ommog kiadó történetét bemutató sorozat első részében a kiadó létrejöttéig jutottunk el, a közvetlen előzmények bemutatásával.
1989-ben azonban már ténylegesen megtörténik ez a legendás esemény: Talla 2XLC, Franz Morgenbesser és Ra/Hen ekkor a New Zone és Zoth Ommog kiadót is megalapítja! Ez egyben az anyakiadó, a Music Research megszületésének is az időpontja.
Az akkori stratégiai célkitűzés jól érzékelhető: a New Zone a német válasz akar lenni a belga new beat mozgalomra, míg a Zoth Ommog a keményebb, durvább, kísérletezősebb ipari hangzást akarja képviselni.
Hogy pontosan melyik volt az első kiadvány az "ikerkiadók" történetében, csak találgathatunk, de az biztos, hogy a Zoth Ommog katalógus a pályafutása elején járó, olasz avantgárd electro projekt, a Pankow Kunst Und Wahnsinn 12"-es single-jével indul, míg a New Zone az Umo Detic (Bigod 20 projekt, Talla és Jallokin együttműködésében) Fahrenheit 12"-es bakelitjével kezdett.

A New Zone indulása nem volt zökkenőmentes, mivel a Robotiko Rejekto Confusion kiadása kapcsán - mely a kiadó második kiadványának tekinthető - vitába keveredett a ZYX lemezcéggel. Ugyanis a Robotiko Rejekto ekkor már több kislemezt megjelentetett a Techno Drome Internation/ZYX közreműködésével és nem volt abban egyetértés, hogy Talla magával viheti-e ezt a projektet saját kiadójához. Végül nem vitte... Ennek a kiadványnak így két kiadónál megjelent egy-egy verziója a gyűjtők nagy örömére.
A későbbiekben a Zoth Ommog történetére koncentrálunk, így fájó szívvel, de a New Zone-t magára hagyjuk, de azért néha-néha egy-egy fontosabb esemény miatt lehet hogy a testvérkiadó is szóba kerül majd!

Visszatérve a Zoth Ommogra: az olasz Contempo kiadódót licencelt Pankow lemez után ők adták át a Nettwerknek a jogot az Consolidated EP  zajokkal, ipari elektronikával dúsított hiphop ütemeinek tengerentúli kiadására. A Consolidated egyébként még a Myth Of Rock alapművét is a német kiadóval jelenteti meg 1990-ben.
Jól érzékelhető tehát a bátor kísérletezés a kiadó részéről, amit az 1989-ben kiadott első (?) hivatalos promóciós anyag, diszkográfia is megerősít (lásd 6. oldal): melyben terjesztői, licenc partnereket, együtteseket, énekesek és DJ-ket keresnek.

Már az első években megjelennek a később nagyágyúk a kiadónál! A Leaether Strip a Japanese Bodies bakelittel indít és további klasszikus anyagokkal - Aspects Of Agression, Science For The Satanic Citizen, The Pleasure Of Penetration - folytatja (erről Leaether Strip történetet feldolgozó sorozat 2. részben lehet bővebben olvasni). Az Armageddon Dildos elindul nyugatról felénk, keletre az East West maxival és a Never Mind videóval (ami az első Zoth Ommog promóciós videóanyagnak tekinthető!).

A kertek alatt lopakodik már az X Marks The Pedwalk is: az Arbitrary Execution vinyl után 1990-ben a Danger is megjelenik bakeliten, illetve Disease Control címmel CD-n is.
Az első "világsikerre" sem kellett sokat várni, hiszen - érthető módon - a Bigod 20 is a Zoth Ommognál folytatta és a The Bog kétségtelenül helyet foglalhat az elektronikus zenék panteonjában. A világsiker is csak egy kicsit túlzó, mivel az Egyesült Államokban a Sire/Warner adta ki maxit és az alternatív elektronika ottani minden hátrányos megkülönböztetése ellenére, nagy mértékben hozzájárult az európai EBM megismertetésében.

A Zoth Ommog kiadó első két éve tehát teljes intenzitással indult, több olyan együttes tűnt fel a közreműködésükkel, melyek a későbbiekben meghatározóvá váltak az alternatív elektronikus színtéren.
Mindenképpen ki kell emelnem még két válogatás albumot ebből a korszakból!

Mind a Body Rapture mind pedig a Technopolis első része egy-egy legendás sorozat elindítását jelentette. (Ez utóbbi nem összetévesztendő az azonos nevű bootleg sorozattal!)
A Body Rapture a Zoth Ommog kiadó teljes történetét végigkísérő kiadói sorozat lett, alapvetően a "házon belüli" együttesek, projektek bemutatására. a Technopolis sorozat pedig a New Zone, Zoth Ommog és a később létrejövő Music Research kiadók - pl. Suck Me Plasma - komplexebb, stílusokon átívelő tevékenységét mutatja be.

A Zoth Ommog történetét bemutató sorozat első részét is javaslom megtekintésre!

2013. nov. 2.

Vallomás 4.: Duran Duran - Wild Boys

Az egyik legnehezebb vallomás következik... Bár bűnöm tárgya 1984-ben jelent meg, én valamikor 1985 végén láttam először a videoklipet egy általános iskolai barátomnál. Nagyon tetszett a képi megjelenése, az apokaliptikus Mad Max-et idéző látvány. A zene is azonnal megragadott: a szaggatott, be-be "visító" szintetizátor, a jellegzetes basszus, zörejek, effektek és persze a Simon Le Bon vokálja is tökéletes.
Alapvetően nem is lenne azzal gond, hogy tetszett ez a Duran Duran dal, főleg hogy egyetlen más dal sem ért el nálam ilyen mértékű sikert.
A gond az volt, hogy 1986-ban elkapott a Depeche Mode...

Így évekig cipeltem a terhet magamban, miszerint nekem tetszik egy Duran Duran dal!!!!
Miért volt ez gond Mode-osként??!!!
Mert ez olyan, mintha Újpest szurkolóként azt mondtam, gondoltam volna, hogy ez a Lipcsei nem is olyan rossz focista, ráadásul eléggé jóképű srác...