2011. okt. 30.

Razorfade - This Clear Shining

Mark Tansley és Clifford Ennis a 6 dalt tartalmazó Liberation EP után az Alfa Matrix-hoz szerződött és a belga kiadó szokásához híven normál és 2 CD-t tartalmazó limitált kiadásban jelentette meg a This Clear Shining albumot.
A Razorfade aktuális albuma nagyon megvezeti, megvezetheti az óvatlan zenehallgatót!
Az első dal - The Razor Fades - alapján azt gondolhatnánk ugyanis, hogy lassan kibontakozó, IDM alapokról induló intelligens electro számokat tartalmazó nagylemezt tartunk kezünkben. Aztán a második dalnál rögtön felülbíráljuk álláspontunkat, mivel a Chemical Distraction future-popja - mégpedig, nagyon jó minőségű future-popja - után már egy lendületes, mainstream elektronikát a "sötétebb oldallal" kombináló állomássorozat ábrándja jelenik meg előttünk.
A "szélsőségek" felé történő kilengés után azonban az album elfoglalja a stíluspalettán a végleges helyét: amit nem tudnék jobban meghatározni, mint new és dark wave háttéren nevelkedett, visszafogott gitártémákat lendületes elektronikára helyezett electro-goth.





Nekem kapásból a Behind The Scenes hangzása jutott eszembe, amit régebbről ismerek, de minden bizonnyal lesz olyan aki a Clan Of Xymox-ot fogja citálni. A future-pop jelleg azért a Chemical Distraction után sem tűnik el, ott bújkál továbbra is (pl. Shout Down), így a Assemblage 23 kedvelőinek is ajánlható az album, de mindenképpen hangsúlyozom, hogy a nagylemez nagyobb hányada (pl. a címadó dal This Clear Shining, Hiding My Demons, Horizon) a Star Industry-ra hajaz, így az elektronika és a tradicionális goth környékén mozgó "mindenevőknek" fog bejönni.
Akinek egy kicsit elege van a technósabb, TBM, aggrotech, harsh EBM előadókból annak kellemes perceket szerezhet ez az album!

A mai trendeket jellemzően nem követő, kicsit a múltba révedő alkotás, de éppen ezért jelenhet üde színfoltot a jelenlegi elektronikus színtér jellegzetességei miatt. Elfogadható mennyiségű gitár, dark-os vokál, néha tempós future-pop, máskor alázatosan, csak zenei alapot nyújtó elektronika.

ATWEMRS: 7

2011. okt. 19.

Vallomás 1.: Madonna - Frozen

20 évvel ezelőtt vérig sértődtem volna, ha valaki azt feltételezte volna rólam, hogy Depeche Mode-on kívül bármi mást is hallgatok. 10 évvel ezelőtt 3 órás előadásban cáfoltam annak a személynek a téves állítását, aki meg akart arról győzni, hogy a rock/pop/disco/techno/akármi stílusban is vannak kiváló alkotások.
Most jött el az ideje annak, hogy bevalljak valamit...
Vannak olyan dalok melyek nem tartoznak az alternatív elektronika birodalmába és mégis tetszenek...
Lehet, hogy öregszem?!
Ebben a sorozatban folyamatos vallomásokban tárom fel "bűneimet".
Madonna Frozen dala, csak első olvasatra szennyezheti be ipari gépolajtól fénylő lelkemet, mivel valójában zeneileg erőteljes alternatív jelleggel bír, vizualitásban pedig egyértelműen "dark" a dalhoz kapcsolódó klip.

Ha pedig hozzávesszük, hogy a kislemez munkálataiban az a William Orbit is részt vett, aki a Nitzer Ebb, Depeche Mode kapcsán jogosan került a látóterembe korábban, akkor bűnöm lassan elenyészővé csökken.
Ami tény: Madonna egyik legsikeresebb dala olyan építőelemeket vegyít - ambient alapok vonósokkal kiegészítve, közel-keleti ütősszekció, finom elektronika -, melyek eredményeképpen új szakasz kezdődött el karrierjében. Még az én ingerküszöbömet is átlépte ezzel a dalával... Ami nagyon nagy szó...

2011. okt. 16.

Leæther Strip - Untold Stories

Sokféle Leæther Strip rajongó van. Van aki az agresszív, old-school EBM ütemeit szeretné minden albumon hallani. Néhányan a klasszikus industrial hőskorát szeretnék újra és újra megélni, és akadnak olyanok is akik sötét horror ambientre vágynak minden egyes új nagylemezen.
Az új Leæther Strip album azoknak fog leginkább tetszeni, akik a Serenade For The Dead grandiózus szimfónikus elektronikáját vagy a lassúbb, szelídebb  Leæther Strip dalokat (pl. My Mind Is My Master, Dying Is Easy, Life Is Harder, Take Me Home Again) kedvelik.
A szerzői kiadásban, 1.000 példányra limitált verzióban megjelentetett Untold Stories - The Melancholic Sessions albumon Claus Larsen bevallottan "jófiús" énjét engedte előtérbe és egy szelídebb, törékenyebb képet fest gondolatairól és a Leæther Strip-ről a zenei önkifejezés eszközeit használva.
Előzetesen én is azt tudom ajánlani, hogy aki a keményebb EBM-re, industrialra ropogtatná csontjait tánc közben, az inkább a szintén frissnek minősíthető Klutae albumot, az Electro Punks Unite-ot szerezze be.
A Reunited With My Bitterness  és a Blind Mans Bluff képviseli talán a legjobban azokat a lassabb, érzelmesebb dalokat melyek "újkori" Leæther Strip albumokon jelentek meg. A Listen To The Children Pray pedig a Rebirth Of Agony-féle magányos szomorúságot idézi fel újra. De már ebben a dalban is megjelenik a 80-as éveknek tisztelgő retrohangzás, ami az album további részében nagyobb szerepet fog kapni.


A nagylemez másik jelentős hatása a Serenade For The Dead nagyzenekari dark ambientjére vezethető vissza, melyek a  a címadó dalban - Untold Stories -, az I Feel No Shame zongafutamokkal kísért balladájában és a The Queen Of The Dusk fenyegető hangulatában érzékelhetőek leginkább.
A True Glory - False Heroes kicsit megnyugvást jelenthet azoknak, akik agresszívabb hangzásra vágynak: ez a dal tempósabb, energikusabb electro ütemekkel gazdagított, így a Leæther Strip "szabványnak" teljes mértékben megfelel.
Ha negatív kritikát is meg kellene fogalmaznom, akkor azt tudnám kiemelni, hogy nekem a bravúros, merész vokálok, vokál-ötletek hiányoznak az albumról, amit például annak idején a Coming Up For Air esetében tapasztalhattunk, vagy akár amit a Don't You Dare Die On Me esetében mostanában hallottunk. De ez sem igaz teljes egészében például, mert a I Am Him - He Is Me, Silver Mist és a Love Is Dead során Claus Larsen nagyon törékeny, sebzett,  oltalomra vágyó énekstílussal próbál az ipari zenétől megkeményedett és kiürült lelkünkre és - talán még nyomokban fellelhető - érzelmeinkre hatni.
A Claus Larsen által nagyon kedvelt analóg hangzás, a Soft Cell-re emlékeztető új romantika az Ever Changing Landscapes és a - a már említett - Silver Mist esetében jelenik meg talán a legerőteljesebben: ezek a dalok már-már a szinti-pop határait is súrolják.
A zárótétel - For The Ones We Lost - "csupasz" zongorahangjai a legmélyebb szomorúság, depresszió feneketlen kútjába húzzák magukkal a hallgatót, amíg végül az utolsó hang is elenyészik...

A bónuszként az albumhoz mellékelt CD-ROM One valójában egy Reunited With My Bitterness/Listen To The Children Pray dupla A-oldalas maxi, kiegészítve egy-két érdekes dallal, verzióval. Számunkra, magyar hallgatók számára különösképpen a 2010-es budapesti koncert introja - Budæpest Noir - lehet érdekes, mivel felidézheti az akkori élményeket.

Nagyon merész, bátor döntés volt Claus Larsen-től, hogy az Alfa Matrix-től történő szakítása után szerzői kiadásban megjelenő nagylemezén nem a "szokásos" Leæther Strip hangzással, illetve annak csak kisebb spektrumával foglalkozik. Reméljük, hogy döntését igazolni fogják az előadási adatok és a rajongó, szakmai visszajelzések és nem lesz semmi gátja a további zeneszerzésnek ebben a - tudatosan - megváltoztatott üzleti modellben.

ATWEMRS: 8