Zenehallgatásom története - 1. rész

Forrás: retronom.hu

Zenei világom horizontját a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban műsoraiban aktuálisan hallgatható, nézhető zeneszámok határozták meg egészen addig, amíg hangrögzítésre alkalmas eszköz nem került a családba.
Így zenei eszmélésem időpontja 1980-81 környékére tehető, amikor már ki tudtam harcolni magamnak azt a jogot, hogy a családi MK 122 - csúcstechnológiájúnak már akkor sem mondható - eszközt, nemcsak passzív hallgatóként, hanem aktív kezelőként is alkalmazhassam.
Miután édesapám 10-15 kazettából álló állományában többször is visszaállíthatatlan károkat okoztam, így a család meghozta döntést: jobb, ha saját kazettát kapok, amin kiélhetem próbálkozásaimat, törekvéseimet.
Ennek a döntésnek köszönhetően kaptam meg első 90 perces Polimer kazettámat, melyet havonta, kéthavonta újabb darabok követtek.

Forrás: FerroChrom hobbioldal

Mindenféle ismeret nélkül, az ismerősöktől, rokonoktól kölcsönkért - hasonlóan csúcstechnológiájú - kazettás magnókat kötöttük össze, annak érdekében hogy a zenéket "átjátszhassuk".
Ezt a tevékenységet hamarosan osztálytársaimmal, velem nagyjából egyidős unokatestvéreimmel műveltem. Mivel a kazetták többsége bizonytalan eredetű, n-szer átmásolt példány volt, mindenféle album és dalinformációkat nélkülözve, így lett például F.R. David Words Don't Come Easy dalának a címe a kazetta borítóján: "Vőc"

A válogatás, gondolkodás nélküli átmásolási tevékenység következménye az volt, hogy azt hallgattam, ami a kezembe akadt.
Pl. a Goombay Dance Band-et:

Mentségemül szolgáljon, hogy valójában a technika érdekelt, az a varázslat, ahogy a zene rögzíthető ezeken a kis kazettákon, szalagokon, majd bármikor visszahallgatható.
A következő korszak az első saját magnó beszerzésével kezdődött...
(folyt. köv.)