Az 1991 óta működő és nagyon termékeny projekt 1997-ig kiadott albumai (Music For A Slaughtering Tribe és a Bunkertor 7) is sikeresek voltak. Ez vitathatatlan, hiszen a mai napig népszerűek ezek a nagylemezek.
Rudy Ratzinger az egyik talán legkülönösebb figura a EBM/industrial színtéren. Bár DJ-ként indult a pályafutása, mégsem tudott megbarátkozni a nyilvánosság előtt történő előadásokkal, így hiába az egyszemélyes projekt sikere, a Wumpscut még nem lépett fel koncerten és ez úgy tűnik továbbra is megmásíthatatlan döntés. Ráadásul óraműpontossággal adja ki a sorlemezeket: nyáron bejelenti az új lemez címét, késő ősszel remixfelhívást tesz közzé, karácsonytól rendelhető az új lemez, ami következő év áprilisában jelenik meg. Az új lemez megjelenik normál és mindenféle limitált verziókban, csomagokban. Az új lemez megjelenése után nyár elején bejelenti az új lemezt, és a folyamat újraindul...
Számomra azonban az Embryodead kiemelkedik a Wumpscut életműből, amit - be kell hogy valljam - a Evoke-ig követtem teljes odaadással, azóta viszont kicsit le vagyok maradva...
De visszatérve a címben szereplő remekműre: véleményem szerint az Embryodead sikerének záloga az, hogy a korai dark ambient, noise korszak gyökerei és a kemény - de még mindig minimal - industrial albumok jellegét megtartva, ez az album mégis populárisabb, kicsit könnyebben emészthető struktúrákat, zenei témákat használ.
Teszi ezt úgy, hogy azért az elvakult, old-school Wumpscut rajongókat sem riasztotta el, miközben a képes volt arra, hogy az alternatív elektronikára fogékony zenehallgatók közül új csoportokat nyerjen meg magának. A Wumpscut-ra jellemző egyszerű kompozíciók, noise-os elemeket felvonultató alapokra felkerülő egyszerű, de iszonyatosan hatásos elektronika olyan hatásos, sötét, ijesztő hangulatot teremt, amit sok más ipari projekt sok-sok hörgéssel és egymásra pakolt hangsávval sem tud előidézni.
Az Embryodead valóban pop-osabb - ha lehet ilyet egyáltalán mondani - a korábbi lemezeknél, de ugyanakkor egységesebb és súlyosabb, mint az Evoke, vagy Wreath Of Barbs albumok, nem beszélve a továbbiakról.
Mindezek eredményeképpen egy időtálló, korszakos albumként vonul be a Wumpscut és az egyetemes EBM/Industrial történelembe az Embryodead album.
