A fesztivál első napjának legfontosabb kérdése az volt, hogy a jelenleg népszerűbb Suicide Commando-val fel tudják-e venni a legendák a versenyt?
A Signal Aout 42 első fellépőként a lehető legtöbbet hozta ki magából és a közönségből. Az utolsó két album kapott nagyobb szerepet, de szerencsére a régi dalokkal ezek teljes összhangban voltak.A Vomito Negro - ahogy várható volt - hangulatában komorabb előadást tartott és ezzel komoly "mozgásra" tudta rábírni az első sorokat.
Az A Split-Second "öregurai" engem teljesen lenyűgöztek: régi klasszikusok modernizálva; volt punkos - megrendezett - verekedés/verés a színpadon természetesen parancsra (On Command); a legnagyobb arányban ők játszottak élőben stb.
A Suicide Commando koncertjére lett a legtömöttebb a színpad előtti rész, és az utolsó 2-3 album "slágerei" koncentráló koncertmenet minden igényt kielégített.
A mai napra is érdemes kilátogatni, ha másért nem, akkor a Jimmy Machon (Lights Of Euphoria) által beígért kis meglepetésért!
Ez csak egy rövid hangulat jelentés, a fesztivál után részletes beszámoló is készül (ha kihevertem a fáradalmakat... :) )