Ha ismerőseimmel folytatott beszélgetés során szóba kerül a zene (szóba kerül...), illetve az általam kedvelt stílusok, akkor a szinti-pop kategória esetében az elcsépelt "mint a Depeche Mode" segítség helyett - ami egyébként már nem is igaz.. mármint hogy a DM tisztán szinti-pop-ban utazna - mostanában a Wolfsheim örökbecsű slágerét adom meg referenciapontként.
(A hamarosan útjára induló Nagy Stílushatározóban, itt a blogon, majd ezt bővebben is kifejtem!)
A kislemezként és a Spectators albumon is megjelenő dal, kétségkívül a zenei főáramban is megállja/megállná a helyét.
Érzelmes, de mégsem csöpögős. Dallamos, de mégsem sablonos. Megunhatatlan!
Aki többet szeretne megtudni a Wolfsheim és Peter Heppner munkásságáról annak ajánlom ezt a magyar nyelvű cikket, már csak azért is mert nagyon ritka, hogy a honi hivatásos újságírás ingerküszöbét elérje ez a fajta zenei szubkultúra. Ez az egyik üdítő kivétel!