2011. aug. 30.

Nostromo 7 - Nostrophil Remixes

A Nostromo 7-től korábban 1-2 dalt ismertem, így a Nostrophil Remixes az első kiadvány amit - az Electro Arc kiadó jóvoltából - teljes egészében végig tudtam hallgatni ettől a projektről.
Furcsa helyzetet jelent ez, hiszen az eredeti nagylemez ismerete nélkül írok véleményt egy olyan remixkiadványról, mely a Cinemind albumról tartalmaz újraértelmezéseket, felkért előadók által elkészített remixeket.
Olyan ez, mintha egy színdarabról/filmről úgy írnék kritikát, hogy az alapját jelentő könyvet nem olvastam volna... Hát lássuk mi lesz ebből!
Az album a Melt Away Noonatac remixével indul melynek bevezetője nekem a Violet Arcana ambientjére emlékeztetett, a belépő női vokál és a dal további része azonban az energikusabb elektronika felé terelődött. A Silence Henry' Spring és S.G.Z. New Dawn remixe egyszerre idéz retro jellegű analóg hangzást és IDM hatásokat. Előbbi az egyik kedvencem, a vokál, a refrén a sötétebb hangulat fátylát húzza rá az egyébként könnyedebben "emészthető" zenei alapokra. Újabb stílusok jelennek meg, az Alone Industrial Wave Studio LV426 Mix az újabb, jelenleg trendi - trance-esebb elemekkel ötvözött - electro-pop jellemzőit mutatja. A Second Face Tripes remixe olyan szinti-pop, ami akár az újabb Depeche Mode albumok kedvelőinek is minden gond nélkül befogadható. A First Aid 4 Soul által megálmodott Blind Hate a rafináltan modulált, torzított vokálrészek mellett tempóváltásokkal megfűszerezett verzióval szinte fevezeti a remixalbum egyik "legsötétebb" hangulatú, nekem kicsit a Mentallo And The Fixer splatter-industrialját idéző Kozmo 2065 Vespiary remixét. A Longing 2 Minor's Soul In Fire mix, kicsit olyan mintha részben Ben Lukas Boysen (Hecq) vetette volna alá szokásos radikális kezelésének: szétesett motívumok, mégis egységgé állnak össze a struktúrák.
Újra a Melt Away következik, ezúttal Nameless City által remixelve. Ez a verzió határozottabb electro-pop jelleggel rendelkezik, talán kevés meglepő momentumot okoz, de ez nem is feltétlenül baj. A Relief instrumentális Impurfekt verziója hasonlóan kevés váratlan húzással áll elő elő: a dal első felében a zongora és vonósok dominálnak, később kicsit erősödik a lounge, easy listening hatás. "Saját jogú" remixként került a lemezre a Longing N7 Eternal Denial Mix, melynél már nem tudom visszatartani a - régóta bennem motoszkáló - összehasonlítást, párhuzamot mellyel persze azért óvatosan bánnék: a Nostromo 7 hasonló hangulatú érzéseket kelt bennem, mint a Recoil, nem dalok ezek valójában, hanem történetek, melyek néha a dallamok, harmóniák, vokál révén, néha pedig a zörejek, a disszonancia révén kerülnek elmondásra.
Az Alone PL Sound Design Someone Mix újra az ambient, kicsit elszállós, meditálós álomvilágába terel minket. A "zárótétel" meghallgatásakor először meglepődtem. A Servo.Hatred által megálmodott Second Face hallgatása közben, hiszen kihasználva a vokál "lágyságát" a remix első fele szinte angyali jóságot sugároz. De aztán - ha rövid időre is - a megjelenik a dark electro, aggrotech durvasága: így a világ egyensúlya is helyreáll - szerencsére!

A Nostrophil Remixes legnagyobb érdemes, hogy egyértelműen felkeltette a figyelmemet, kiváncsi lettem a Cinemind albumra és a Nostromo 7 további munkásságát is igyekszem nyomon követni. Ennél nagyobb elismerés szerintem nem kell egy remixalbumnak!
Így nincs más hátra mint meghallgatni, megvásárolni nemcsak a Nostrophil Remixes albumot, de a Cinemind nagylemezt is!

Az Nostrophil Remixes album tehát az alternatív elektronika csendesebb vizein hajózik. Van amikor a Deleriumra emlékeztető tempósabb ambient, női vokállal lágyított partjai felé veszi az irányt, amit néha a populárisabb electro, szinti-pop szellői módosítanak; vagy éppen egy közelgő vihar előszelét jelentő, tört ritmusok által keltett hullámok dobálják meg egy kicsit hajónkat.

ATWEMRS: 7

2011. aug. 6.

Leaether Strip - Untold Stories - The Melancholic Sessions (ÚJ INFORMÁCIÓK)

Érdemes figyelni a Leæther Strip Facebook oldalát vagy Twitter csatornáját, mivel folyamatosan jelennek meg hírek az Untold Stories - The Melancholic Sessions albumhoz kapcsolódva!
Szükség is lesz ezekre a kommunikációs csatornákra, akciókra, mivel az album kiadói, terjesztői támogatás nélkül jelenik meg októberben! A marketingkampány ékes példája, hogy az album címadó dala meghallgatható a YouTube-on:

Köszönhetően annak, hogy Claus Larsen kiemelt figyelmet fordít a magyar rajongókra, sikerült további néhány - apró, de érdekes - információt megszerezni:
  • A limitált első 1.000 példányhoz kapcsolódó második CD tartalmazni fogja az új album összes dalszövegét.
  • A korábban ki nem adott dalok között ott lesz a tavaly októberi budapesti koncertet felvezető intró (Budapest Noir) és a Hate Me 2011-es verziója!
  • Remixek, közös dalok többek között a Front Line Assembly, Rummelsnuff, Implant, Autodafeh, Ehron VonAllen, Decoded Feedback, Psychopomps, UCNX és a Why The Misery közreműködésével!
  • Az idei koncerteken egy-két dal hallható lesz még az album megjelenése előtt!
  • Sajnos újabb darab a Yes I'm Limited sorozatból nem várható jelenleg, mivel nincs hozzá elég alapanyag...
Hamarosan részletes recenzió jelenik meg az új albumról, itt az AlanTheWild blogon! 

2011. aug. 4.

Új Leæther Strip album

Claus Larsen új Leæther Strip album érkezését jelentette be! Az Untold Stories - The Melancholic Sessions címre hallgató album szerzői kiadásban lát napvilágot idén ősszel. A megjelenés pontos időpontja 2011. október 1., az előrendelés lehetősége 2011. szeptember 20-án indul.
Figyelem: az album nem lesz elérhető boltokban és a terjesztőknél, csak Claus Larsen-től rendelhető meg és/vagy koncerteken lehet hozzájutni. Az album 14 új dalt fog tartalmazni és az 1.000 példány kézzel számozott, digipack verzióban jelenik meg. Ezekhez a példányokhoz egy bónuszlemez társul, mely remixeket és különleges - más előadókkal együttműködésben készített - dalokat fog tartalmazni.
Claus így kommentálta a bejelentést:
"Már régóta a fejemben van ez az album és az agresszív Klutæ album (Electro Punks Unite) után tényleg úgy éreztem, hogy le kell ásni a gyökereimig és jobban beburkolózni a melankolikus és dallamosabb énembe, jobban mint bármikor az elmúlt évek során. Az új dalok nagyon retro hangulatúak lettek, olyan elektronikus hangzással amit nagyon sok rajongóm kedvel. A legtöbb dalban "jófiúként" éneklek, mélyről jövő érzésekről, melyeket nehezen tudtam "kiásni" magamból.
Úgy döntöttem, hogy ezt az albumot teljes mértékben szerzői kiadásban jelentetem meg. Kedvelem és szükségem van a közvetlen kapcsolatra a hallgatóimmal. Nehéz lesz úgy, hogy nem lesz mögöttem egy nagy terjesztő sem, de ez a kapcsolat most sokkal fontosabb, mint az eladott mennyiség. Tudom, hogy nyálasan hangzik, de így érzek most...
Izgatottan várom én is ezt a megjelenést és remélem, hogy tetszeni fog ez a kis melankolikus utazás"


Saját véleményem az, hogy ha a Go Ahead-hez (a Giant Minutes To The Dawn) hasonló dalok lesznek az albumon, akkor nem fogunk csalódni!

Megpróbálok még további részleteket megtudni az albumról, remélem sikerrel járok...

2011. aug. 3.

Binary Park - Worlds Collide

Binary Park az Infacted főnök Torben Schmidt, Alfred Gregl és Huw Jones közös projektje.
Schmidt és Gregl együttműködése nem meglepő, hiszen pl. a Xylon, az Aqualite szintén közös "gyermek". Jones személyében pedig az énekes feladatköre is be lett töltve, bár az albumon több instrumentális tétel is szerepel.
Az Industrial Booom! fesztiválon Torben Scmidt is jelen volt, így az új projektről is beszélgettünk. A válaszai alapján egyértelműen ez a projekt fog elsőbbséget élvezni saját zenei tevékenységében a következő időszakban.

Az album IDM felvezetése (Main Reset) után azt gondolhatnánk, hogy a lágyabb, ambient-es hangzás lesz a fő csapásirány. A Welcome Home még a Mnemonic-ra emlékezető, egyszerre minimalista, de mégis összetett mérnöki pontossággal összeállított hangkollázsai, effektjei (és Huw Jones vokálja) még erősítik ezt az érzést. De hamarosan rácáfol az eddigi trendre a Wiretripped, mely egyértelműen technoidabb irányba mozdul el. Amikor már kedvünket szegné a populárisabb hangzás, azonnal jobb kedvre derülünk a Cropper old-schoolabb electro hangzásától.

A kalandozás időben, térben az album további részében is folytatódik, hiszen a Human Disease, a Voice Of The Gun határozottan kontinentális EBM alapokon nyugszik, míg a My Angel - és az album elején található Silence Is Speaking - esetében pedig nem tagadható le a Nine Inch Nails jellegű tengerentúli, gitárokkal dúsított crossover electro hangzás, amit még a vokál is megerősít (eléggé "reznoros").
Hamarosan egyébként érkezik a The Deviated EP is, új dalokkal és remixekkel!

A Worlds Collide album bátran, profin kalandozik az alternatív elektronikus zene birodalmában (EBM, IDM, electro, szinti-pop, TBM) és néha-néha át is lépi a határokat. Mindezt azonban úgy teszi, hogy a hallgató számára nem radikális, nem zavaró a stíluskavalkád.

ATWEMRS: 7