1. Olyan ingyenes kiadványtípus, melyet a DJ-k, rádiós műsorvezetők, lemezbolt tulajdonosok, médiamunkások találatak ki: pontosan azért, hogy ingyen jussanak hozzá az aktuális lemezekhez. Ma már jelentősége fokozatosan csökken, köszönhetően annak, hogy manapság már mindenki ingyen jut a zenékhez...
2. Kis példányszámban kiadott, limitált - és így szinte beszerezhetetlen - CD vagy vinyl/bakelit, melyen általában ritka, máshol ki nem adott felvételeket helyeznek el, annak érdekében, hogy az adott együttest, kiadót, stílust kedvelő gyűjtők, sosem mondhassák azt ki: "Teljes a gyűjteményem!"
A promóciós kiadványok nagyon változatos formában jelentek meg a zeneipar eddigi történetében. Alapvető céljuk: az adott zenekar, lemez előzetes beharangozása, eljuttatása a média prominens személyeihez, rádiókhoz, TV csatornákhoz, nagy disztribúciós láncokhoz, illetve az ehhez a célhoz kapcsolódó célzott marketing.
Én magam "igazi" promólemeznek tartom azokat, melyek:
- lehetőleg önálló katalógus-számmal rendelkeznek
- a kereskedelmi forgalomba kerülő kiadványtól eltérő tartalommal, dalokkal, verziókkal jelentek meg
- esetleg a borítójuk, dizájnjuk is egyedi
- Melotron - Der Blaue Planet (CD ZOT 240): a "rendes" kiadvány
- Melotron - Der Blaue Planet (CD ZOT 240P): a promó változat, eltérő katalogus szám, illetve a bookleten, valamint a CD-re nyomva a "Promotional use only" szöveg, de a lemez teljesen ugyanazt tartalmazza, mint a "párja".
Érdekes megoldás - volt a 90-es években leginkább - hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő lemezeket "alakítják át" a kiadók, promókiadvánnyá:
- A "Promotional use only" szöveget tartalmazó bélyegzővel lepecsételt booklettel
- A vonalkód - például kilyukkasztással történő - olvashatatlanná tételével. Ezen cut-out módszernek nevezett eljárásről itt lehet bővebben olvasni.
- A kereskedelmi forgalomba került CD, papír borítékba (paper slipcase) elhelyezve
- Klinik - Stitch: A CD teljesen ugyanaz, mint ami a boltokba került, mindössze egy fekete karton slipcase-be, tokba került bele.
Amíg a hőskorban ezek a kiadványok is gyártással készültek, azaz mesterpéldány alapján, gyárban "készített" bakelit/vinyl kiadványok voltak, addig a 90-es évek végétől megjelentek a CD-R formátumban "előállított" promók. Ezek néha, néhány tíz, néhány száz példányban készültek csak még az olyan óriások esetében is, mint a Depeche Mode. Néha a CD-t nem is feliratozzák, mindössze a CD tokba elhelyezett lap tartalmazza a lemezre vonatkozó legfontosabb információkat.