Fülbemászó 5.: Master Program - Jump Into The Light

1992-ben (vagy 1993-ban? ) valóban rongyosra hallgattam azt a másolt kazettát ami a Music Research/New Zone által kiadott Technopolis 3 válogatás hanganyagát tartalmazta. Kivételesen jó dalok szerepelnek ezen az albumon, de a Master Program  Jump Into The Light szerzeménye különösképpen "megragadta a figyelmemet", rengetegszer "visszatekertem" akkoriban.
A New Zone a Zoth Ommog testvérkiadójaként technósabb, jobban emészthetőbb, de azért a kommersz rave, house stb. stílusoktól jól leválasztható zenéket adott ki.



A Master Program tökéletesen reprezentálja a New Zone kiadó által kiadott zenéket; szépen egyensúlyoz az akkori alternatív electro és kommersz techno határmezsgyéjén.

Ordo Rosarius Equilibrio - Do Angels Never Cry And Heaven Never Fall?

"Cipőt a cipőboltból" - mondhatnám, de ennél sokkal velősebben is meg tudnám fogalmazni a véleményemet. Azt gondolom, hogy - bár jelentőségük sajnos egyre csökken - de a kiadók szerepe azért (is) fontos, mert nagyjából orientálja a vásárlót már előre, hogy milyen jellegű zenére számítson tőlük. Ez persze nem igaz a nagy zenei konszernekre, de a független a kiadók esetében szinte minden esetben kialakult profillal találkozhattunk/találkoztunk, ami persze mozoghat széles spektrumban, de az irányt azt mindenképpen megszabja.
Pl.:
- Ha ambient industrial, rythmic noise, kísérletibb elektronika, akkor ant-zen.
- Ha electro, "modernebb" industrial, szinti-pop, old-school EBM, akkor Infacted Recordings.
- Ha dark ambient, noise industrial, dark medieval, martial industrial, akkor Cold Meat Industry
Ezért ért engem meglepetésként, hogy az Ordo Rosarius Equilibrio az Out Of Line kiadóhoz igazolt, mivel a berlini kiadó érdeklődési köréből eddig kimaradt a neo-folk, martial industrial, apocalyptic
 pop jellegű vonal. Igaz, a Kirlian Camera megjelenése, akár már felfogható előjelként is, de az ő esetükben az elektronika nagyon erőteljes. Nem úgy az Ordo Rosarius Equilibrio-nál, akik az én általam elvárt szinttől jelentős mértékben kevesebb elektronikát használnak.

A Do Angels Never Cry And Heaven Never Fall? címre keresztelt maxi nekem túlzottan organikus. Sokak szerint karizmatikus az énekes, zenekari vezető Thomas Pettersson  hangja, de nekem unalmas. Persze értem én; akik a misztikum, okkult témákat, hangulatot kedvelik, azok minden bizonnyal szívesen hallgatják lesötétített szobájukban, gyertyákkal körülvéve magukat.
De nekem ez nem jön be...
A kiadvány limitált vinylként is megjelent és egyben a Songs 4 Hate & Devotion album előfutára, ami szintén ott csücsül a polcon. Csak éppen nem tudom, hogy meghallgassam-e és - legfőképpen - írjam-e le a véleményem...

Alapvetően rossz döntésnek tartom az Out Of Line-tól, hogy az ORE-t anyakiadóként adják ki. Érthetőbb és elfogadhatóbb lett volna, ha létrehoznak egy sub-label-t ahol a továbbiakban az ilyen jellegű anyagokat jelentetik meg.
Azt fontos megjegyeznem, hogy a radikális véleményemben, értékelésemben szerepet játszik az is, hogy a neo-folk, martial industrial, apocalyptic pop stílusokat nem kedvelem, fenntartásaim vannak velük kapcsolatban.

ATWEMRS: 1

Fülbemászó 4.: Necessary Response - Forever

Ha azt kérdezem, hogy future-pop, akkor mi a válasz? Minden bizonnyal a VNV Nation, Assemblage 23, Covenant nevek hangoznának el. Az én választásom azonban mégis másra esik, esne, ha egy dallal kellene megfogni, hogy mi az a future-pop.
A Necessary Response Daniel Graves kettes számú (?) projektje az Aesthetic Perfection mellett.
A Forever című dallal az Out Of Line kiadó Machineries Of Joy Vol. 3 válogatás albumán találkoztam és túlzás nélkül állíthatom, hogy egymás után vagy 10 alkalommal hallgattam meg.

A Forver végül a Blood Spills Not Far From The Wound albumon is megjelent 2007-ben.
Ez a dal mindent tartalmaz ami a future-pop lényege: a szinti-popnál erőteljesebb, "technósabb", táncolható ritmus; "szavalós" vokál; pop daloknál elvárható (megkövetelt) verze, refrén, átkötés szerkezet és fülbemászó dallam.
Egy mainstream kiadóval ez a dal (is) világsláger lehetett volna, szerencsére (?) nem lett az.
2009 áprilisában a Necessary Response Myspace oldalán Daniel Graves bejelentette, hogy nem tud két projektje koncentrálni, így az NR befejezi működését... Reméljük a döntés nem végleges.

Értékmegőrző 1.: In Strict Confidence - Love Kills!

Az In Strict Confidence 2000-ben a nem hivatalos Zoth Ommog utódnak tekinthető Bloodline kiadónál jelentette meg harmadik albumát.
A Bloodline kiadó két verzióban dobta piacra az albumot:

• normál CD (12 dal, melyből az utolsó - Six Six Six Seconds Silence In Heaven - a címének megfelelően 666 másodperc csendet tartalmaz)
• és egy 1.000 példányra limitált verzióban, melynek tartalma:
• 16 oldalas booklet,
• óvszer ( :)  ),
• fém kitűző,
• képeslapok,
• matrica szett.
• valamint egy második, 3"-es mini CD, amin 3 - Controlled Fusion általá készített - exkluzív remix található. 

A Bloodline kiadó nem túl acélos PR tevékenysége ellenére elég jó visszajelzések érkeztek erről az albumról. A nagylemezről kimásolt Zauberschloss a mai napig részét képzi az ISC koncertmenetének.



Személyes véleményem szerint - bár ennek a sorozatnak nem a lemezkritika az elsődleges célja -, nem ez a legjobb ISC album, de mindenképpen jó nagylemeznek tekinthető: keményebb ipari témák, "zajos" összekötő track-ek mellett, Dennis Ostermann a melodikusabb dalszerző tudását is megmutatja.
Ha már zajos összekötők
A lemezen található két Spread Your Wings interlude alapkoncepciójához tartozott, hogy minél több nyelven hangozzék el ugyanaz a két sornyi szöveg.
Azért is tartottam indokoltnak, hogy ez a kiadvány legyen a sorozat nyitócikkében, mert magyar nyelven e blog szerény szerzője "mondta fel" a We, as angels, each with one wing/Must embrace so that we may fly szöveget.


(3:55-nél érdemes fülelni :)  )

eBay-en néha felbukkan a limitált doboz, a Discogs-on pedig jellemzően 40 € a legalacsonyabb ár.
Az Értékmegőrző sorozatban olyan kiadványok, lemezek kerülnek terítékre a gyűjteményemből, melyek példányszámuk, kivitelezésük, fellelhetőségük, vagy más okok miatt ritkaságnak, érdekességnek számítanak.

Formalin - Bodyminding

A berlini Formalin megerősítette bennem a hitet, hogy nincs hanyatlóban az alternatív elektronikus zene. Nem kis szó ez egy elsőlemezes duótól. A Gabor Poszt és Thomas Liebchen alkotta duó Bodyminding albumukkal megmutatják, hogy a dömpingben érkező - másolásra berendezkedett -  Techno Body Music, az ötlettelen - klisékből építkező - old-school EBM gyártószalag mellett, össze lehet rakni egy minden pillanatában izgalmas nagylemezt.
Az album ügyesen kombinálja a nyersebb, zajosabb ipari hangzást, a "régi" menetelős EBM és az újabb TBM, hard-electro hangzást.

Az album első dalai - Fallout, Yuppiscum - noise-os, már-már Numb-ot, Dive-ot idéző hangulata után EBM stílusjegyek bukkanak fel - My Fetish , Beliefmaker -  de úgy, hogy nem az újabb "Nitzer Ebb klón" jelző jut eszünkbe. Később a Hocico-féle dark-electro, vagy a ma oly divatos Combichrist TBM - pl. Breath Control - kicsit visszaköszön, de semmiképpen sem egyszerű utánzásként.



Az Out Of Line kiadó és maga az együttes Belin City Industrial szlogennel reklámozza az albumot és az industrial zenei színtér teljes megreformálását vetíti elő.
Ilyen messzire én nem merészkednék, de az kétségtelen, hogy a Bodyminding egy nagyon jó, egységes album!
ATWEMRS: 8

Linkek:

• Formalin (Myspace)
• Formalin (Discogs)
• Formalin (Out Of Line)

Az ATWEMRS (AlanTheWild's Electronic Music Rating System) skála működéséről, értelmezéséről itt lehet olvasni (katt).