A 80-as évek közepén, végén a zenék hozzám másolt kazettákon jutottak el. Nekem az volt a természetes, hogy kézzel írt kazettaborítókról próbáltam megfejteni, hogy pontosan mit is hallgatok.
A dolog két esemény hatására vett gyökeres fordulatot.
Az egyik fontos esemény az volt, hogy kezembe akadt egy fénymásolt Depeche Mode diszkográfia, amiben misztikus szavak voltak: LP, maxi, limitált, single, kislemez és ehhez hasonlóak. Ezek akkor iszonyatosan felkeltették a figyelmemet és tudni akartam, hogy mik ezek, illetve megindult a késztetés, hogy minden megszerezzek ami ezen a listán van, hogy teljes legyen a Mode kollekcióim (egy-két év után erről az elérhetetlen célról letettem...).
A másik impulzus pedig az volt, hogy egy barátom - R.I.P Zsolt (ViKing) - pedig egy borongós iskola utáni délután elcipelt magával az Elektromos Krokodilba (ebben nem vagyok biztos), majd pedig a Kresz Géza utcában lévő Metro-Nómba (ebben biztos vagyok). Amikor beléptem először a kicsiny bolthelyiségbe azonnal lebénultam a döbbenettől! A falakon kedvenc együttesem lemezei voltak. Az igazi Depeche Mode bakelitek, CD-k voltak mindenhol!!
Innentől kezdve egy héten biztos 2-3 alkalommal benéztem a boltba, ha másért nem akkor azért hogy álmodozzak arról, hogy melyik lemezt mikor fogom majd megvenni.
Most - 2013-ban - nagyon nehéz leírni, elmondani ennek a boltnak a fontosságát... Nehéz elképzelni, hogy az adott napra meghirdetett 3-4 számos DM maxik megjelenésének reggelén már az utcán állt a sor, hogy minél hamarabb meg lehessen hallgatni először (!) az új dalt és remixeit és megvenni az adott lemezt.
Közben a Zoth Ommog démoni hatalma is elkapott és a Metro-Nóm lett az elsődleges beszerzési csatornám a német kiadó anyagaira is.
Visszagondolva iszonyatosan idegesítő lehettem. Ha tudtam mondjuk, hogy péntek délutánra volt várható egy szállítmány, akkor szerdán bementem megkérdezni, hogy tényleg pénteken fog-e megérkezni. Csütörtökön a biztonság kedvéért újra bementem és érdeklődtem. Péntek reggel betelefonáltam, hogy megérkezett-e a csomag. Nyugodt hangon közölték, hogy a délután, az délután. Pénteken 14 órára pedig már ott ácsorogtam a bolt előtt vagy a boltban, hogy minél hamarabb a kezemben legyen a legújabb Leæther Strip lemez.
Ma már ez az érzés, felfoghatatlan lehet, hiszen a legtöbb esetben az adott előadó friss anyagát megjelenés előtt le lehet tölteni, de akkor a Metro-Nóm volt ahova az információkért rohangáltunk, rohangáltam. Sajnálom, hogy ez a fajta izgatott várakozás már nincs. Sajnálom, hogy az a zenei színtér, a zenevásárlási szokások változása (megszűnése) miatt a lemezboltok helyzete egyre nehezebb.
Remélem a kedvenc lemezboltom még sokáig működik majd, mert nagyon fontos, kedves emlékek kötődnek hozzá!
