2013. okt. 31.

Értékmegőrző 4: Dive - Box

1995-ben már kiadott egy gyűjteményes "dobozt" a Discordia kiadó, mely Dirk Ivens 1991-93 közötti működését foglalta össze.
De az Out Of Line még mélyebbre merült a belga egyszemélyes projekt életművébe és egy - majdnem - teljes összegzést jelentetett meg 2012-ben.
A minimalista zajzenét felvonultató első albumtól - Dive - induló 8 (!) lemezes kiadvány tökéletesen példázza azt ami miatt - még mindig - érdemes fizikai hanghordozót vásárolni:
- minőségi, könyvjellegű, keményfedeles kialakítás;
- fantasztikus képek (közte egy magyar fotós - Davina - által jegyzett is!)
- pontos információk a dalokról, koncertekről.
Kiemelkedő élményt kapunk azért is, mert valóban teljes áttekintést kapunk a Dive által képviselt folytonosan változó, de mégis egyedi hangzásvilágról.
Átélhetjük, ahogy az iszonyatosan lecsupaszított zajokból induló első dalok után már 1991-ben megjelenik (Final Report EP) a Dive-ra jellemzői szikár, feszes minimal EBM.
De közben végig ott visszhangzik - hol erősebben, hol gyengébben - nagyon sok hatás: a punk, a Suicide-féle underground (ennek egyértelmű jele a Rocket U.S.A feldolgozás), Kraftwerk krautrock (pl. 39 Stitches), martial industrial, new wave,  kísérleti elektronika és még sok minden más.

Nagyon tanulságos végighallgatni, sorrendben (!) a lemezeket és érzékelni, átélni 14-16 évnyi alkotást, változást.
Fanatikus Dive rajongók persze sorolhatnának esetleges hiányzó ritkaságokat, de nagyon nehéz lenne belekötni ebbe a kiadványba.
Az eredeti 1.000 példányos limitált verzióhoz 60-70 € közötti áron még hozzá lehet jutni, de hivatalosan "sold out" státuszról beszélhetünk.
A kiadó - érezve a keresleti oldal aktivitását - gondolom ezért is adott ki 2 lemezes zanzát idén, mely könnyebben hozzáférhető.
Összegezve: ilyennek képzelek el egy teljességre törekvő, visszatekintő válogatást!

2013. okt. 29.

Kitekintő 3.: Metro-Nóm hanglemezbolt

Nagyon sok személy, együttes, élmény, hely kellett ahhoz, hogy zenei érdeklődésem kialakuljon. Nehéz lenne mindezen tényezőket felsorolni, de ha egyszer hozzá fogok kezdeni, akkor a Metro-Nóm hanglemezbolt a lista elején lesz bizonyosan!
A 80-as évek közepén, végén a zenék hozzám másolt kazettákon jutottak el. Nekem az volt a természetes, hogy kézzel írt kazettaborítókról próbáltam megfejteni, hogy pontosan mit is hallgatok.
A dolog két esemény hatására vett gyökeres fordulatot.
Az egyik fontos esemény az volt, hogy kezembe akadt egy fénymásolt Depeche Mode diszkográfia, amiben misztikus szavak voltak: LP, maxi, limitált, single, kislemez és ehhez hasonlóak. Ezek akkor iszonyatosan felkeltették a figyelmemet és tudni akartam, hogy mik ezek, illetve megindult a késztetés, hogy minden megszerezzek ami ezen a listán van, hogy teljes legyen a Mode kollekcióim (egy-két év után erről az elérhetetlen célról letettem...).
A másik impulzus pedig az volt, hogy egy barátom - R.I.P Zsolt (ViKing) - pedig egy borongós iskola utáni délután elcipelt magával az Elektromos Krokodilba (ebben nem vagyok biztos), majd pedig a Kresz Géza utcában lévő Metro-Nómba (ebben biztos vagyok). Amikor beléptem először a kicsiny bolthelyiségbe azonnal lebénultam a döbbenettől! A falakon kedvenc együttesem lemezei voltak. Az igazi Depeche Mode bakelitek, CD-k voltak mindenhol!!
Innentől kezdve egy héten biztos 2-3 alkalommal benéztem a boltba, ha másért nem akkor azért hogy álmodozzak arról, hogy melyik lemezt mikor fogom majd megvenni.
Most - 2013-ban - nagyon nehéz leírni, elmondani ennek a boltnak a fontosságát... Nehéz elképzelni, hogy az adott napra meghirdetett 3-4 számos DM maxik megjelenésének reggelén már az utcán állt a sor, hogy minél hamarabb meg lehessen hallgatni először (!) az új dalt és remixeit és megvenni az adott lemezt.
Közben a Zoth Ommog démoni hatalma is elkapott és a Metro-Nóm lett az elsődleges beszerzési csatornám a német kiadó anyagaira is.
Visszagondolva iszonyatosan idegesítő lehettem. Ha tudtam mondjuk, hogy péntek délutánra volt várható egy szállítmány, akkor szerdán bementem megkérdezni, hogy tényleg pénteken fog-e megérkezni. Csütörtökön a biztonság kedvéért újra bementem és érdeklődtem. Péntek reggel betelefonáltam, hogy megérkezett-e a csomag. Nyugodt hangon közölték, hogy a délután, az délután. Pénteken 14 órára pedig már ott ácsorogtam a bolt előtt vagy a boltban, hogy minél hamarabb a kezemben legyen a legújabb Leæther Strip lemez.
Ma már ez az érzés, felfoghatatlan lehet, hiszen a legtöbb esetben az adott előadó friss anyagát megjelenés előtt le lehet tölteni, de akkor a Metro-Nóm volt ahova az információkért rohangáltunk, rohangáltam. Sajnálom, hogy ez a fajta izgatott várakozás már nincs. Sajnálom, hogy az a zenei színtér, a zenevásárlási szokások változása (megszűnése) miatt a lemezboltok helyzete egyre nehezebb.
Remélem a kedvenc lemezboltom még sokáig működik majd, mert nagyon fontos, kedves emlékek kötődnek hozzá!

2013. okt. 25.

Lightphaser - New Tone

2013. október 18-án jelent meg a Lightphaser, Joseph Gogh elektronikus projektjének aktuális albuma, New Tone címmel. Úgy tűnik, hogy az Electro Arc kiadó továbbra is szívügyének tekinti a magyar elektronikus színtér támogatását, amiért mindenképpen köszönet jár!
Én - mint egyszerű zenehallgató - azt gondolnám, hogy instrumentális dalok esetében kevesebb eszköz áll rendelkezésre a gondolatok kifejezésére, hiszen nincs dalszöveg, vokál ami sokkal direktebb módon tudja közvetíteni az alkotó elképzeléseit. Ezzel szemben a New Tone változatos, érdekes album, ami nem taszít unalomba és folyamatosan érzéseket kelt a hallgatóban.
Hangulatok változnak, könnyed témák fordulnak át izgalmasan már az első rövid dalban (Fatal Coincidence) és később is változatos élményekben lehet részünk.
Néha tisztán csengő, szárnyaló elektronika (New Tone, Revelations), más pillanatokban Recoil-t idéző elvont(abb) filmzene, mely meg-megtorpan és furcsa, új irányokat, struktúrákat vesz fel akár még adott dalon belül is. Az Inner Balance kissé fenyegető kezdeti hangulatát például gyengéden belépő zongoratéma szelídíti meg. Ennek köszönhetően nem mindig kapunk nyugodt, pontosan kiszámolt, színtiszta ambient hangszőnyeget (pl. You Owe Me An Apology), szerencsére vannak váratlan, kiszámíthatatlan pillanatok is! Zaklatottan indul a Misunderstandings például, ahol már-már várom, hogy mikor lép be egy érdes, reszelős vokál (vannak benne Faith Healer-t idéző motívumok).

Az elszállós, csengő-bongó futurista, zümmögő űrtémákat, sci-fi zenéket bővíti a Remote Body Modificator, vagy a zörejesen induló Inception, melyekhez tökéletes vizuális kísérő lenne egy 90-es évekből származó demoscene digitális villódzása. Ez utóbbi egyébként simán felférne bármelyik Synaesthesia lemezen!

A csendesebb, nyugodtabb elektronikát kedvelőknek mindenképpen ajánlott! Ambient, chill out, IDM koktél.
ATWEMRS: 7




2013. okt. 20.

Lost - Eltűntek 6.: Oil In The Eye

Az Oil In The Eye biztos és egyértelmű helyet foglal el a "több elismerést érdemeltek volna" projektek szomorkodó - hosszú - sorában.
A 90-es évek elején akadt a kezembe egy másolt kazetta, mely a spanyol/angol projekt második albumának anyagát tartalmazta. A Cockeyed azért volt rám nagy hatással, mert akkor már igaz hogy lassan túl voltam a "csak Depeche Mode-ot" hallgatok korszakomon, de még a dallamosabb elektronika területén kalandoztam.

A Manuel Puyo által létrehozott struktúrák azonban érdes hangokkal, monoton ismétlődő struktúrákkal, egymásra halmozott rétegeivel jól felkészített a későbbi keményebb, kísérletezőbb zenékre. Az Oil In The Eye olyan, mintha a Lassigue Bendthaus-t ötvöznék (pl. az Isolina) a Skinny Puppy-val. A technoid, nagyon pontosan kiszámított instrumentális darabokat, kaotikus, durván torzított és egymásra pakolt rétegekkel dúsított ipari(bb) dalok követik.
Az első albumot - The Surgical Fatherland - még az Electronic Beat Association adta ki, melyből később az Energy Rekords lett. A svéd kiadónál azonban csak már említett Cockeyed és a Filthy Op. kislemez jelent meg. 1996-ban a Within nagylemez a Malpractice Records révén - valójában szerzői kiadásban jelent meg - és majdnem 15 év hallgatás következett.

Az Obscure Seaside album 2006-ban jelent meg és ez az az anyag - illetve a 2013 elején megjelent Hs - Kit Ep már a dark ambient területén játszódik.

Ez utóbbi miatt akár meg is kérdőjelezhetne, hogy miért az Eltűntek sorozatban írok erről a projektről, de aktív(abb) korában sem volt nagyon szem előtt, így talán nem lóg ki ebből a sorból.

Nekem személy szerint hiányzik a első korszak lendülete, de ez a beteg, komor, sötét elektronika is megérdemli a figyelmet!

2013. okt. 13.

Funker Vogt - Companion In Crime

A Funker Vogt úgy néz ki új "otthonra" talált, hiszen a Hard Way maxi után a Companion In Crime album is az Out Of Line kiadásában jelent meg.
Rögtön három formátumban:
- normál, 1 CD-s album
- 2CD-s változat
- sorszámozott, limitált, fadobozban szervírozott kiadás
Szkeptikus volt a hozzáállásom mielőtt még hozzáláttam volna a meghallgatáshoz, mert az elmúlt években megfáradt projekt benyomását keltette bennem a Funker Vogt. Aztán az első néhány dal után az fogalmazódott meg bennem, hogy Gerrit Thomas már nem tudja szétválasztani számtalan korábbi projektjét (Ravenous, Fictional, Gecko Sector, Fusspils 11), mivel olyan, mintha ezek mind keverednének az albumon.
Először ezt az észrevételt negatív véleményem alátámasztásához kívántam volna felhasználni, de aztán egyre inkább az az érzés hatalmasodott el rajtam, hogy ez semmiképpen sem hátrányos dolog!
Van itt középtempós, lassú electro - Religion, Gott Noch Nicht, Our Life - amiben keveredik a Funker Vogt militáns, menetelős védjegye a dallamos elektronikával. A Six Feet Under és a Kill On Command és a második CD-n található Salvation egy az egyben olyanok mintha egy Ravenous dalok lennének, de más daloknál is lehet érezni ilyen "rezonanciát". Talán azért alakul az ez érzet, mert a korábbi albumokkal szemben most itt több - részben vagy egészben - német nyelvű vokál van.
Az elmúlt időszak Funker Vogt-os hangzását legjobban a W.o.t.W. képviseli - bármelyik korábbi nagylemezre elhelyezhető lenne -, ennek köszönhetően nem is tartozik az album legemlékezetesebb pillanatai közé. Hasonló a The Firm is: a gyors tempójú, egyszerű - és ismerős - dallamú részeket, lassúbb betétek kötik össze.

A Kapitulation refrénjére azonnal a Fusspils 11 ugrott be, még akkor is ha nem annyira torzított a vokál mint eme korai - eredetileg komolytalannak szánt - side-projektben.
Az old-school EBM kedvelőinek is tetszeni fog az album, mivel több olyan dal is található a nagylemez - Columbine, a gyors Mein Weg, a Kapitulation (ez az egyik kedvencem az albumról!), az nyers ipari hangzású Kampf den Maschinen -, amely visszanyúl a műfaj - és a zenekar - alapjaihoz, néha némi friss hatásokat (picurka dubstep) is alkalmazva.
A Rammstein-t (is) idéző Revolution is a jobb és ötletesebb dalok közé tartozik, még akkor is, ha szerkezetében, felépítésében egyszerű.
A Brüder pedig tökéletes lezárása az albumnak: lassú ballada, vontatott dallammal, jól eltalált hangokkal ellátott zenei alapon, fenyegető vokál.
A limitált kiadáson található 3 dal és 3 remix tovább erősíti a pozitív érveket.

Régi, megszokott hangzás, több projekt hatásával ötvözve, de friss ötleteket becsempészve. Az eredmény: egy ígéretes újrakezdés, folytatás alapját hozta létre a Funker Vogt.
ATWEMRS: 7