2012. dec. 29.

Leæther Strip történet - 5. rész (Burn Your Demons!: 1993-1994)

Mivel a 90-es évek közepére a Leæther Strip berobbant az európai és a tengerentúli színtérre, így a projekttel szemben támasztott igények is jelentős mértékben megnövekedtek.
Az a különleges, egyedi helyzet jött létre, hogy a hihetetlenül sikeres Solitary Confinement album tovagyűrűző hullámai talán egy kicsit "elnyomták", elvonták a figyelmet az 1993-ban megjelent Underneath The Laughter albumról. Kis túlzással az a helyzet alakult ki, mint a Depeche Mode-nál. Mindenki korszakalkotónak tartja a Violatort, de minden esetben elmondják, hogy a Songs Of Faith And Devotion milyen egységes, grandiózus album.
Leæther Strip első két albumára mondhatjuk, hogy EBM. A Solitary Confinement vitán felül áll, hogy az európai industrial egyik alapműve, de az Underneath The Laughter-t nem lehet hosszú töprengés nélkül egyik fiókba sem rakni.


Az Underneath The Laughter letisztultabb, komplexebb és egyben sötétebb hangulatot áraszt. A 92-es album is fenyegető volt, de direktebb módon jelent meg az erőszak, az elnyomás, a gonosz különböző megnyilvánulásai. Az Underneath The Laughter esetében az egyén és a társadalom, az egyház, a különböző csoportok harca jelenik meg, illetve az ebből következő alárendeltség, elnyomás erőteljesebb módon kerül ábrázolásra.
Tehát nem csak zeneileg, hanem tematikáját tekintve is összetett társadalmi problémákat boncolgató dalokkal van dolgunk. A nagylemez központi témája az egyház, az állam, az önjelölt vezetők által okozott - társadalomra, egyénre vonatkozó - hatások.
A Turn To Stone és a Don't Tame Your Soul talán pont a kivételt erősíti: "slágeres", nyers hangzásukkal közelebb állnak a Solitary Confinement világához. Akár az Another World-re is igaz lehetne ez az állítás, azonban itt már nem a tempó, a gyors ütem miatt kapjuk a virtuális pofonokat, hanem az egész dal hatása érvényesül.
A We Will Follow zongorával és vonósokkal induló bevezetője akár már az 1994-es instrumentális album beharangozójának is tekinthető. De ne rohanjunk ennyire előre! A Prying Eyes a korai művekre emlékeztet az EBM-s alapokra épülő, lendületes "vonalvezetésével" és erősen torzított vokáljával. A World's End és az Another Leader példázza leginkább az album karakterisztikáját: samplerezett beszédfoszlányok, melankolikus vokál, mely - a torzítás ellenére érezhetően - technikailag sokkal "bátrabb" mint a korábbi próbálkozások. The White Disgrace egy provokatív dal, melyben Claus Larsen egy náci személyiségével azonosulva próbálja megfogalmazni az értelmetlen gyűlölet (félelem?) köré összpontosuló gondolatokat, érzéseket.
Az album igazi csúcsdala az Atheistic Sermon! Több mint 11 perc (!) hosszúsága ellenére ez egy végig izgalmas alkotás, 3-4 fő részre, tételre bontva mutatja be egy kétségeivel, érzéseivel vívódó szerzetes küzdelmét.

9 dal "mindössze" az album, mégis hihetetlen mélységek, dimenziók tárulnak fel a végighallgatása során.
1993-ban az amerikai Cleopatra kiadott egy gyűjteményes album Fit For Flogging címmel, összegezve, válogatva az addigi dalok közül. Ezután egyébként számos Celopatra válogatás, feldolgozás album állandó szereplője lett a Leæther Strip.
A 1994-es Positive Depression EP a tökéletes átmenetet szolgálja. Ritmus- és hangulatváltásokkal dúsított, ipari zörejekkel "szennyezett" alapokon bombasztikus szintetizátor riffek az egyik oldalon (Torture (A Suicide Note)) vonósok, szimfonikus zenekari hangzást idéző dark-ambient fuldoklás a másik oldalon (Dead On Arrival); illetve a Don't Tame Your Soul egy nagyon különleges verziója.
Ez a középlemez készítette fel a rajongókat az igazi a meglepetésre: a  szintén 1994-ben megjelenő Serenade For The Dead-re.
Az instrumentális album - Claus Larsen szándéka szerint - valójában egy filmzene, egy még ki nem adott horrorfilmhez.
Lassan felépülő zenei témák, idegborzolóan éles zongorafutamok, minden csontunkat megremegtető vonósok. A 10 dalt tartalmazó nagylemez hangulatában ezt a receptet követi, mégsem unalmas.
Sokaknak meglepetés lehetett, meglepő volt ez a koncepció. Sokan azt várták, elvárták, hogy újabb agresszív industrial album következik. Én magam ekkor már olyan fanatikus rajongó voltam, hogy nem igazán gondolkoztam azon, hogy nekem milyen elvárásaim vannak. Leæther Strip albumként szereztem meg és úgy is hallgattam. Minden bizonnyal az is segített az elfogadásban, hogy addigra a neo-klasszikus hatásokat is megszerettem az előző kiadványokon.


A sorozat előző részei:
-  A Leæther Strip története - 1. rész
-  A Leæther Strip története - 2. rész
-  A Leæther Strip története - 3. rész
-  A Leæther Strip története - 4. rész



Mini interjú a 1993 és 1994 közötti időszakról
AlanTheWild: A hihetetlenül sikeres Solitary Confinement album után megváltozott-e bármi is körületted? Sztárrá váltál akkoriban (1992-93), vagy legalábbis ismertebb lettél?
Claus Larsen: Az az album valóban megváltoztatta az életem. A korábbi kiadványaimat is jól fogadták, így több mint elégedett voltam a színtéren betöltött "státuszommal". De a Solitary Confinement valóban a színtér igazi részévé tette a Leæther Strip-et. Megtaláltam azt a hangzást, amit a kezdetektől fogva kerestem. Akkor szembesültem csak az album fogadtatásával, amikor turnéra indultunk. Az ott tapasztalt lelkesedés, kicsit meg is rémisztett. Nagyon mélyről hozott fel ez az élmény és egészen a mennyországig repített. Nagyon jól tudom: ez az album is az egyik oka, hogy még mindig vannak olyan rajongóim, akik hallgatják a zenémet, amiért nagyon hálás vagyok. Szívmelengető, hogy a mai napig kapok hálálkodó leveleket azzal, hogy ez az album segített sokaknak felfedezni, rátalálni az EBM/Industrial színtérre.
Egyszóval az az album saját életre kelt és én büszke "anyja" vagyok! :)

AlanTheWild: Saját véleményem szerint az első két albumod (The Pleasure Of Penetration, Science For The Satanic Citizen) színtiszta EBM. A Solitary Confinement egy industrial mestermű. De az Underneath The Laughter-t nem tudom felcímkézni. Nagyon komplex, összeszedett hangzás, nagyon sötét, agresszív, szomorú és fenyegető érzéseket tartalmazó (és keltő) hangulattal. Mit gondolsz te, erről az albumról?
Claus Larsen: Köszönöm az elismerő és kedves szavakat! Amikor stílusokról van szó, akkor én kuka vagyok... Mindenféle zenét kedvelek, stílustól, színtértől függetlenül. Jöhet bármi a pop-tól a legelvontabb, modern művészeti cuccokig. Amíg úgy érzem, hogy szívből jön, addig az én figyelmemet is leköti. Így nagyon sok forrásból jön input, inspiráció a saját alkotási folyamatomhoz. Innentől kezdve és ezért én soha nem akartam rögzíteni a helyemet csak egy bizonyos stílusban; az ötleteimtől és azok kivitelezésétől függ, hogy végül milyen lesz az eredmény. De természetesen a szívem alapvetően az EBM/Industrial színtéré és a legtöbb albumom vázát, alapját ez adja.
Amikor a Solitary Confinement albumon dolgoztam, nagyon sokat tanultam a produkciós folyamatról, a dalszerzésről, a hangszerelésről. Azt hiszem, hogy ennek az eredménye is érződik az Underneath The Laughter albumon, ezért (is) olyan komplex a hangzás. Az is sokat számított, hogy bátrabb lettem. Mélyebbre tudtam ásni a lelkemben és egyre frusztráltabb lettem a "rejtett" szexualitásom miatt, ami sok lelki gyötrelmet okozott. Egyrészt lelkes voltam a zenei sikereim miatt, de ugyanakkor szenvedtem is, majdnem az öngyilkossági gondolatig is eljutottam a privát életem gondjai miatt. Ez egy nagyon nehéz időszak volt az életemben, ahogy így visszatekintek. Bizonyosan a zene mentette meg az életem.

AlanTheWild: A Solitary Confinement albummal összehasonlítva az Underneath The Laughter dalai komoly társadalmi problémákról szólnak. A fő témája a hierarchikus vezetés, a társadalmi elnyomás különböző megnyilvánulásai (egyház, állam, önjelölt vezetők) és azok csoportokra és az egyénre gyakorolt hatásai. Miért ez lett az album központi témája?
Claus Larsen: A zenehallgatónak valóban erről is szólhat az album. Ebben az időben nagyon érdekelt a politika és a vallás, ráadásul ekkor nagyon dühös fiatal voltam, megkérdőjeleztem minden vezetést, hatalmat, tekintélyt, úgy ahogy minden fiatal teszi, vagy tennie kellene. De ahogy visszatekintek, van egy másik rétege, direktebb tematikus kapcsolódása az albumnak az én személyem felé: a saját életem vezetése, irányítása, a magamban való hit, illetve annak megkérdőjelezése; az a vívódás jelenik meg benne, hogy ki is vagyok én valójában. Amikor a saját titkos fülkédben vagy elrejtőzve, ahogy én voltam, akkor nagyon kitanulod, hogy rejtsd el az igazi mondanivalódat és hazudj magadnak annak érdekében, hogy továbbra is elbújhass a saját kis titkos, lelki rejtekhelyedben.
Az albumot még az is formálta, hogy mindig is igazán hittem és hiszek az emberi és állati jogokban, de saját jogaimat a létezéshez nem tudtam ekkor érvényesíteni.

AlanTheWild: Ahogy a biográfia előző részében kérdeztem tőled, mondtam neked: a Solitary Confinement a te Violator albumod. A hasonlatot folytatva viszont az Underneath The Laughter olyan a Leæther Strip-nek, mint a Songs Of Faith And Devotion a Depeche Mode-nak. Meglepően bátor, ambiciózus album, ami nem akart leragadni az előző album sikerénél. Nagyon sok rétege, jelentésértelmezése lehet, van. Én magam nem tudnék választani a két album közül, hogy melyik a jobb... Te mit gondolsz erről? Megkapta az Underneath The Laughter azt az elismerést, figyelmet amit megérdemelt?
Claus Larsen: Ezen okok miatt én sem tudok választani a lemezeim közül. Mindegyiket kedvelem, hiszen valójában életem adott szakaszának naplói, mindegyik én vagyok, mindegyikre büszke vagyok. A hallgatóknak, rajongóknak szintén vannak az adott lemezhez kapcsolódó emlékei, melyek saját ifjúságukat idézik meg. Ez bizonyos dal, egy különleges illat vissza tud bárkit repíteni évekkel korábban megtörtént eseményekhez. Ahogy engem. Én még mindig a 80-as években vagyok, ott ragadtam. Könnybe lábad a szemem, amikor valamelyik kedvencemet hallom abból az időből. Legutóbb ez történt például, amikor a rádióban a Relax-et hallottam.
Egyébként igen, azt gondolom az Underneath The Laughter megkapta azt a figyelmet, elismerést amit megérdemelt. Ez sokkal mélyebb, otthoni meghallgatásra alkalmas album, szemben a Solitary Confinement-tel, ami lendületes, dallamos és klubokba való nagylemez. Minden egyes dal megírásából, létrehozásából én is tanulok a mai napig. Ez remélem nem is fog megváltozni, ez az "éhség" tart életben. Nagyon sok együttes, előadó azt gondolja, hogy a régebbi, korai albumai, rossz dolgokhoz kötik őket. Én azt mondom: igen, van egy masszív sikerlemezem, de ez nem tart vissza semmilyen szempontból a későbbi alkotási folyamatban. Ez lehet az oka annak, hogy az embereket még most is érdeklem valamilyen szinten. Még mindig a tini álmaimat élem, ezért nem is fogsz soha panaszkodást hallani tőlem. Ami szerintem az egyetlen igazi probléma a zenei területen, az illegális letöltések, a zenei kalózkodás, ami nagyon sok tehetséget visszatart és ez az emberiség elleni bűntettek közé sorolandó, ha engem kérdezel...

AlanTheWild: Miért és hogyan döntöttél úgy, hogy egy instrumentális albumot csinálsz 1994-ben? Milyen hangzás elérése volt a célod? Nem gondoltad, hogy ez egy kockázatos lépés lehet?
Claus Larsen: Leæther Strip előtt csak instrumentális dalokat írtam 2-3 éven keresztül. Mindig arról álmodtam, hogy filmekhez is írhatok zenét. Mivel 100%-os művészi szabadságot követeltem meg magam körül, így azt csinálhattam, amit akartam. A Zoth Ommog kiadó könyörgött, hogy más néven, side-project-ként adjuk ki, de a Leæther Strip én vagyok és voltam és az én fejemben a Serenade For The Dead ugyanolyan Leæther Strip album, mint az összes többi. Mindig azt hoztam létre, amit jónak tartottam és nem érdekelt, hogy kockázatos vagy sem. Ha az emberek nem kedvelik majd, akkor azon nem tudok változtatni. Nagyon fontos nagylemez egyébként számomra, mint zenésznek és nem fogod elhinni mennyit tanultam az album komponálása során. Ráadásul teljesen új célközönséget is be tudtam csalogatni a Leæther Strip Farm-ra (szerk.: Strip Farm, Claus Larsen otthoni stúdiójának neve).

AlanTheWild: Az utolsó kérdésem: Mit várhatunk a Serenade For The Dead második részétől?
Claus Larsen: 85%-os készültségben van az album. Sötétebb és egy kicsit szintetikusabb lesz, mint az első rész. Amíg az előző inkább nagyzenekari hatásokat keltett és horror könyvek inspirálták, addig az új nagylemez az egyik hősöm által inspirált munka: John Carpenter és az ő filmzenéi.

AlanTheWild: Az utolsó utáni kérdésem: Terve van véve "normál" Leæther Strip album is a közeljövőben?
Claus Larsen: Nem. Jelenleg minden figyelmemet a Serenade For The Dead II köti le és azok a 2013-as  koncertek, melyekre már megegyezésem, szerződésem van. Még nem döntöttem el, hogy Leæther Strip vagy Klutæ albumhoz kezdek hozzá majd.

2012. dec. 26.

Lost - Eltűntek 5.: Swamp Terrorists


Számomra Swamp Terrorists a crossover-industrial stílus legjellemzőbb képviselője. Bár nem voltam, vagyok a gitárt ötvöző elektronika nagy barátja, fanatikus híve, de a svájciak brutális, betonkemény hangzása engem is sokkolt, amikor kölcsönkaptam a kultikus bemutatkozó albumot, valamikor a 90-es évek elején. A Gim - Stroke - Disease samplerezett gitár riffjei, gyors ütemei, Ane H néha black metalt idéző hörgései, néha pedig rap szövegbetétjei, valamint STR által összeollózott elektronikus kollázsok, nemegyszer a scratching (!) túlzott használata olyan egyedi hangzást hoztak létre, mely teljesen más volt, mint amit addig hallgattam. Egyes részleteiben a Consolidated-re emlékeztetett, illetve a KMFDMMinistry és az amerikaiak által "industrialnak" nevezett ottani zenékre, de ezekkel csak néhány évvel később találkoztam.
A 95-ös budapesti fellépés tovább fokozta bennem azt az érzést, hogy "Ilyen állat pedig nincs!": Ane H göndör hajzuhatagban hörgött, egy basszusgitáros és egy dobos kíséretében, miközben STR baseball sapkában (!) keverte az elektronikát a háttérben.


Az első albumhoz hasonlóan a 1991-es Grow - Speed - Injection is a Machinery kiadónál jelent meg, továbbra is eklektikus, összetett hangzással.
A 90-es évek közepén az európai kiadást a Sub/Mission Records végezte. A Combat Shock (1993), a Killer (1996) albumok, Pale Torment EP (1994) során egyre inkább kísérleti, elvontabb lett zene, de továbbra is metálból származó gitárminták és a zúzós elektronika játszotta a főszerepet.

1997-ben megjelent még egy koncertalbum (Five In Japan), illetve 1996-ban és 1999-ben egy-egy válogatáslemez (WreckRare & Unreleased) a Metropolis Records jóvoltából, aztán néma csend...
Hatalmas traumát okozott egyébként az, hogy amikor barátnőm (95 körül, azóta már a feleségem) svájci cserediákokat fogadott, akkor fogalmuk nem volt arról, hogy ki, vagy mi az a Swamp Terrorists (mellékesen megjegyzem, hogy még a Delay-t sem ismerték...).
Azóta már nemcsak a hazájukban, de - sajnálatos módon - a nagyvilágban is kevesen emlékeznek a Swamp Terrorists egyedi világára...

2012. dec. 23.

Leæther Strip - In Broken Homes/Paranoia 13

Bár úgy néz ki, hogy már a majáknak sem lehet hinni (hol van a világvége????) de legalább egy biztos pont van a Világegyetemben: Claus Larsen munkamániája.
Ebben az évben a Leæther Strip digitális formában kiadott egy Shock Therapy feldolgozást (I Can’t Let Go) és a nagyon különleges Object ÆP-t, valamint egy Klutæ összefoglaló válogatást: EXEcution címmel (mindkettő a Emmo.biz Records gondozásában). A rengeteg koncert és fesztiválfellépés mellett Claus Larsen elkezdte egy új instrumentális album munkálatait, mely a legendás dark ambient remekmű, a Serenade Of The Dead folytatása lesz.
Leæther Strip 2013-ban fennállásának 25. évfordulóját fogja ünnepelni. Ennek alkalmából egy dupla A-oldalas digitális kislemez jelenik meg az új év első napján!


A In Broken Homes jól reprezentálja a Leæther Strip sötét, keményebb oldalát. Közepes mértékben torzított vokál, vonósok erőteljes basszusfutamokkal (mely az egyik a Claus Larsen-re jellemző védjegyek közül), melyek egy gyors tempójú electro-industrial hangzást hoznak létre, a Self Inflicted korszakra jellemző módon.
A Paranoia 13 a Claus Larsen-t ért különböző inspirációs források eredményeképpen, azok keverékeként jött létre: dallamos, szintetikus hangzás, mely a new wave időszakát idézi meg, de kis adag EBM is érzékelhető. Egy hosszú, samplerezett - paranoiáról szóló orvosi dokumentumfilmből származó - beszédhang után Claus minimálisan effektezett hangja indítja a dalt, mely lassan alakot ölt és tempós electro ütemekkel eléri azt, hogy lassan önkéntelenül is táncolni kezd a hallgató.
A kislemez tartalmazza még mindkét dal instrumentális változatát is. Ezek a "lemeztelenített" verziók is jól működnek, mindkettőnek sajátos, egyedi hangulata van, mely az eredetiktől teljesen eltérő érzésekkel tölti el a hallgatót.
Ez a speciális kiadvány a Leæther Strip Bandcamp oldalán rendelhető meghttp://leaetherstrip.bandcamp.com/.

ENGLISH VERSION


We can not trust Mayans now (where is the end of the world????) but there is at least one fix point in the Universe: Claus Larsen’s workaholism.
In this year Leæther Strip released a digital download single a Shock Therapy cover (I Can’t Let Go) and the very special Object ÆP too, as well a Klutæ retrospective compilation: EXEcution (both on the fine Emmo.biz Records). Beside the many live performance, festival appearances Claus Larsen also began work on a new instrumental album, the second installment of the Serenade Of The Dead, the legendary dark ambient masterpiece.
To celebrate the 25th anniversary of Leæther Strip, a special double A-side digital single will be released on the very first day of new year.

In Broken Homes represents the harsh side of Leæther Strip. Moderate distorted vocal, some strings with driving bassline (one the most famous trademark of Claus Larsen) makes the track an up-tempo electro-industrial tune, similar to the Self Inflicted era.
Paranoia 13 is a good mixture of Claus Larsen’ different source of inspirations: melody, synths sound comes from new wave era and a small doses of EBM can be found too. After the long sampled speech (from a documentary about paranoia) Claus slightly filtered vocal starts and the tracks slowly turning into a danceable electro tune and you will move into the dancefloor involuntarily.
The singles featuring the instrumental versions of both tracks. These stripped down mixes are working well, both have a special atmosphere, brings totally different emotions to the listeners like the original versions.
This special release can be purchased via Bandcamp site of Leæther Strip: http://leaetherstrip.bandcamp.com/.