2011. márc. 29.

Industrial Booom! fesztivál - 1. nap (beszámoló)

Az Industrial Booom! fesztivál első napja színtisztán a belga invázió jegyében telt és tökéletes alkalom volt (lett volna) arra, hogy egy alternatív elektronikus zenében járatlan zenehallgatónak demonstrálni lehessen az Electronic Body Music stílus sokszínűségét. Minden együttestől azt kaptuk – stílusban, előadásmódban – ami várható volt:
  • tradicionális, de a mai old-school zenékhez viszonyítva színesebb, változatosabb – new beat-tel összekacsintó – EBM a Signal Aout 42-től,
  • az EBM sötétebb hangulatú, jellegében inkább minimalista, „zörejesebb” megközelítése a Vomito Negro-tól,
  • az A Split-Second jellemzően EBM „építőkövekkel” is operált, de náluk – mivel ők a stílus egyik óriásának tekinthetőek, – érthető módon a new beat, a technoidabb hangzás került előtérbe és persze a gitár,
  • Suicide Commando pedig jelen korszakában az EBM jelenre vetített megjelenési formájával foglalatoskodik mostanában, így a hellelectro, TBM, harsh electro, terror EBM jelenleg talán legnépszerűbb előadója lépett színpadra utoljára.
Szerencsére nem nekem kellett meghatároznom a 4 együttes fellépési sorrendjét (nehéz helyzetben lettem volna), így a szervezők/fellépők döntése/egyeztetése alapján a Signal Aout 42-re hárult a nap és egyben a fesztivál megnyitása.
Jacky Meurisse a koncertmenet összeállításakor egészséges arányban koncentrált az utolsó két albumra (Transformation és Vae Victis) valamint az örök klasszikusokra, így elhangzott a Dead Is Calling, Waterdome, Talk To Nonsense, Pleasure And Crime és természetesen a Pro Patria. Külön szerencse, hogy az újabb dalok jellegükben, alapjaikban megfelelnek a korábbi Signal Aout stílusnak, így a koncert egységes zenei be- és lehatárolása nem forgott veszélyben. Nekem még nagyon hiányzott a To Paint, ha azt még élőben hallhattam volna, akkor a koncert már a tökéletesség határát súrolta volna.
A Vomito Negro koncertjére jobban összeállt a közönség első néhány sora, így esély volt a csütörtöki nap első nagyobb „zúzdájára” is, amit Gin Devo vezetésével Samdevos és Peter Mastbooms (Borg) később elő is „idézett”. A Vomito Negro – saját, nem reprezentatív felmérésem alapján – olyan érdekes megítélés alá esik, hogy mindenki más és más 3-4 kedvencet sorol fel tőlük. Nekem szerencsém volt, mivel a Feel The Heat, Baby Needs Crack, Black Power, Stay Alive a kedvenceim közé tartoznak és ezek a koncerten is elhangzottak. A Vomito intenzívebb előadása részben Gin Devo agresszívabb vokáljának köszönhető (szemben Jacky Meurisse „szavalósabb” előadásmódjával), valamint annak, hogy sok dal esetében nagyon elborult elő effektekkel (lásd Doepfer Dark Energy) dúsították az amúgy is súlyos szintetizátor riffeket.
Az A Split-Second okozta talán a legnagyobb meglepetést, azzal hogy energikus, színpadi akciókban dúskáló, már-már punkos előadásával (lásd gitáros folyamatos bántalmazása…) bebizonyította, hogy a jó zene – és zenész – kortalan. A Rigor Mortis, Flesh, Firewalker, On Command vonulattal bemutatta, hogy miért is volt egy hihetetlenül izgalmas időszak a new beat és miért tartják az A Split-Second-ot az egyik legnagyobb new beat előadónak. Itt is volt sajnos egy kis hiányérzetem: a Parallax View hiánya kicsit elszomorított.
Az első napot – a várva várt – Suicide Commando fellépés zárta és a rajongóknak nem kellett csalódniuk: igazi „slágerparádé” várt ránk. Az elmúlt időszak szinte összes fontosabb dala elhangzott: Hellraiser, Cause Of Death: Suicide, Love Breeds Suicide, Dein Herz, Meine Gier, Die Motherfucker Die stb. Az apróságokban, külsőségekben is látszott, hogy jelenleg ez a projekt a legnépszerűbb a 4 fellépőből, pl. a háttérvetítések sokkal profibbak voltak. Nekem még mindig furcsa, hogy az elektronikus zenét játszó bandák élő dobossal egészülnek ki koncerten: elfogadom hogy ettől dinamikusabb a hangzás, de saját véleményem az, hogy a látvány, a „telítettebb” színpadkép is szerepet játszik ebben a döntésben. A Suicide Commando zenei témaválasztása mostanság a vér, kínzás, halál kulcsfogalmak metszetében mozog, így a kapcsolódó látványelemek is ehhez idomultak. A koncert után beszélgettem néhány ismerőssel és volt aki azt mondta, hogy ez már kicsit (nagyon?) sablonos, egysíkú imázs. Egyet kell ezzel értenem, még akkor is, ha Johan Van Roy több interjúban is jelezte az elmúlt években, hogy az utolsó albumok szándékosan foglalkoznak a sorozatgyilkosok tetteivel.

Az első nap érdekes színfoltja volt egy Írországból (!) érkezett apuka, aki 8-10 éves lány- és fiúgyermekével érkezett az eseményre. Az apuka a Signal Aout 42 feltétlen híve és mindent elkövet annak érdekében, hogy kedvence minden fellépésén ott legyen!
A fesztivál első napja érdekes kivonatot adott, áttekintést nyújtott a tágabban értelmezett Electronic Body Music stílusról, a belga zenei színtér egykor és jelenleg is meghatározó együtteseinek segítségével!

2011. márc. 27.

Industrial Booom! fesztivál - 3. nap (gyorsjelentés)

A harmadik nap - stílusok szempontjából nagyon széles skálán mozgó - programját a Nothing Nada nyitotta, a nemzetközi, női vokálos future-pop, electro mezőnyben teljes mértékben felvállalható előadásukkal. Őket a Monolith terrordisco-ja követte, elég jó hatásfokkal "terrorizálta" a megjelenteket.
A Groupe T megpróbálta megmutatni, hogy milyen lenne a pályakezdő Front 242 2011-ben. Reméljük hogy ennél több energia van a fiúkban, mivel példaképeik sem fukarkodtak vele annakidején és mostanában sem. Robert Marlow színtiszta 80-as évekbeli szinti-popja akár zenetörténeti kordokumentumként is értelmezhető volt.
A nap és egyben az egész fesztivál csúcspontját a Klinik szolgáltatta! Előadásuk olyan szuggesztív lett, hogy nehézségek nélkül "lenyúlta" a headliner státuszt a Kloq-tól, akiknek még azzal is meg kellett küzdeniük, hogy meghívott vendégművészük színpadra lépésével hirtelen Douglas McCarthy magánszámává változott a koncertjük.
Eklektikus programmal zárult az Industrial Booom! Fesztivál, akik ott voltak minden bizonnyal elégedetten távoztak.

Hamarosan részletes beszámolóval, értékeléssel jelentkezek!

2011. márc. 26.

Industrial Booom! fesztivál - 2. nap (gyorsjelentés)


Méltatlanul kevesen voltak kíváncsiak a fesztivál második napjára... (az okokat hamarosan megpróbálom körbejárni....)
Pedig a !Nylon Me - engem legalábbis meglepett - érdekes stílusú punk, electro, electroclash ötvözetével. A Blitzmaschine bebizonyította, hogy a jó minőségű old-school EBM valamilyen rejtélyes módon kódolva van a németekben. A karizmatikus frontember sikeresen kezelte a kevés nézőt és rövid időn belül mozgásra ösztökélte őket. Ez sajnos nem mondható el a Der Parger Handgriff-ről, akik bár zeneileg sokkal változatosabb stílusú koncerttel rukkoltak elő, de az énekes feszélyezett viselkedése és énekteljesítménye, előadásmódja miatt nem "érték el" a közönséget.
A Lights Of Euphoria kihozta a helyzetből a maximumot és Jimmy Machon vérbeli frontemberként elérte, hogy a jelenlévők számára elinduljon a banzáj.... ;)  !
Az Armageddon Dildos szerencsére a közönség lelkesedését tovább tudta fokozni és fergeteges előadással, Uwe Kanka-tól megszokott provokatív előadással méltóképpen zárta a fesztivál második napját.

2011. márc. 25.

Industrial Booom! fesztivál - 1. nap (gyorsjelentés)

A fesztivál első napjának legfontosabb kérdése az volt, hogy a jelenleg népszerűbb Suicide Commando-val fel tudják-e venni a legendák a versenyt?
A Signal Aout 42 első fellépőként a lehető legtöbbet hozta ki magából és a közönségből. Az utolsó két album kapott nagyobb szerepet, de szerencsére a régi dalokkal ezek teljes összhangban voltak.
A Vomito Negro - ahogy várható volt - hangulatában komorabb előadást tartott és ezzel komoly "mozgásra" tudta rábírni az első sorokat.
Az A Split-Second "öregurai" engem teljesen lenyűgöztek: régi klasszikusok modernizálva; volt punkos - megrendezett - verekedés/verés a színpadon természetesen parancsra (On Command); a legnagyobb arányban ők játszottak élőben stb.
A Suicide Commando koncertjére lett a legtömöttebb a színpad előtti rész, és az utolsó 2-3 album "slágerei" koncentráló koncertmenet minden igényt kielégített.

A mai napra is érdemes kilátogatni, ha másért nem, akkor a Jimmy Machon (Lights Of Euphoria) által beígért kis meglepetésért!

Ez csak egy rövid hangulat jelentés, a fesztivál után részletes beszámoló is készül (ha kihevertem a fáradalmakat... :) )

2011. márc. 23.

Industrial Booom! fesztivál

A háromnapos Industrial Booom! fesztivál kivételes alkalmat biztosít arra, hogy az elektronikus zenék „sötétebb” oldalát kedvelők kiemelkedő kínálattal előrukkoló rendezvénnyel kényeztessék magukat.
A változatos program, különböző stílusú előadók, együttesek biztosítják, hogy senki sem fog unatkozni.
Az első nap (március 24.) a belga new beat/EBM/industrial legendáit állítja színpadra!A Vomito Negro elektronikába oltott súlyos tételei az EBM komorabb oldalát fogják bemutatni.
A Signal Aout 42 és az A Split-Second az EBM és a techno házasságából létrejött new beat korszak túlélői: nem foglalkoznak trendekkel, divattal, így mindenképpen érdekes, egyedi koncertet várhatunk tőlük.
A veterán Suicide Commando utolsó albumai energikus Techno Body Music, hellelectro támadást intézték az új együttesek, fiatal titánok ellen, amiből az látszik, hogy Johan Van Roy komolyan gondolja.
A második napot (március 25.) a magyar !Nylon Me vezeti fel, majd az újra és egyre inkább népszerű old-school EBM-et friss hatásokkal vegyítő Blitzmaschine következik.
A Der Prager Handgriff ennek köszönhetően megfelelő alapokra építve mutathatja be, hogy milyen is az a „régivágású” EBM.
A Lights Of Euphoria minden bizonnyal a future-pop, electro rajongóknak fog kellemes perceket szerezni.
A 90-es években hazánkban többször is koncertezett az Armageddon Dildos, sokak kedvence volt, így sok-sok év után újra egymásra találhatunk!
A szombati napra (március 25.) kell még energiát tartalékolnunk, mert hazai büszkeségünket – a Nothing Nada-t – biztosítanunk kell arról, hogy megállják (márpedig megállják) a helyüket a nemzetközi mezőnyben.
A törzsi ritmusokkal, hipnotikus dallamokkal operáló Monolith újra emlékeztet minket, hogy Belgium – valamilyen különleges okból – ontja magából a minőségi alternatív elektronikus zenéket.
A basoldoni legenda Robert Marlow szinti-pop koncertje kötelező minden Depeche Mode, Yazoo, Erasure rajongónak!
A Kloq erre az estére kiegészül Douglas McCarthy-val, így hangolhatunk a közelgő (május 1.) Nitzer Ebb koncertre is.
A fesztivál zárasa is kiemelkedő lesz, méltó az eddigi programhoz: a Klinik (szintén belga!) csoportos sebészi beavatkozást végez rajtunk, és ha a műtét utáni állapotunk kielégítő, akkor elégedetten és élményekkel gazdagon távozhatunk!

Részletes program, jegyinformációk: Machinemusic portál

2011. márc. 1.

Klutæ - Slippery When Dead

Claus Larsen bejelentette, hogy a következő - és egyben várhatóan utolsó - Klutæ albumot szerzői kiadásban fogja megjelentetni, hasonlóan a 2009-ben kiadott Hærværk albumhoz.
Az Electro Punks Unite albumot felvezető 3 számos digitálisan letölthető EP közvetlenül tőle rendelhető meg.
A leather_strip@vip.cybercity.dk címre kell PayPal-on keresztül 3 € összeget elutalni. Az összeg megérkezése után a "megrendelő" közvetlenül Claus Larsen-től kap egy e-mail-t a letöltés részleteivel.
A Slippery When Dead EP tartalma:
    1: Slippery when dead
    2: We are nothing (But nothing lasts forever)
    3: They fucked me over again


Csak remélni tudom, hogy ez a "magánakció" nem annak jele, hogy Claus Larsen és kiadója - Alfa Matrix - eddigi harmonikus kapcsolatában zavar keletkezett volna...