2010. okt. 30.

Fülbemászó 3.: Mentallo And The Fixer - Grim Reality (Grimpen Ward Remix)

1994-ben a The Colours Of Zoth Ommog válogatásalbumon ez volt a dal ami a legnagyobb hatással volt rám. Innentől kezdve kiemelt figyelmet szenteltem a Mentallo And The Fixer duónak.
A Grim Reality ezen verziója, hosszú intro után lassan épül fel. Zörejek, samplerezett szövegek, effektek halmozódnak egymásra egészen a ritmusalapok kialakulásáig, valamint főmotívum megjelenéséig.
Valamilyen mélységesen mély szomorúság sugárzik a dalból, ami lassan de biztosan fenyegető hangulatba vált át.

Érdekes módon talán ez a legdallamosabb művük, de mégsem csalódtam a többi - ebben az időszakban kiadott - lemezükben sem. Egészen a Off Beat kiadónál töltött időszakig kimagaslóan jó lemezeket készítettek.
Magukat splatter-industrial címkével felruházó testvérpár (Gary Dassing, Dwayne Dassing) évek óta követhetetlen kapcsolatban, viszonyban van egymással. Néha együtt, néha külön jelennek meg különböző projektjeik, lemezeik. A Mentallo az évek alatt egyre inkább a kísérleti, elvont hangzás irányába mozdult el.
A 2006-ban az Alfa Matrix kiadó által megjelentett Enlightenment Through A Chemical Catalyst album egy trilógia első része lett volna, de az újabb részeket azóta is hiába várjuk...

2010. okt. 24.

Leæther Strip koncert - Beszámoló

A szombati napon 14 órától már az esti koncert helyszínén voltam. Nagy élmény volt végignézni a fellépő együttesek felkészülését az esti koncertre. A program egyeztetés során a Front Line Assembly kérésére átalakult az este programja, azaz a Mind.In.A.Box, FLA, Leæther Strip menetrend került rögzítésre.
A beállás ennek ellenére FLA, Leæther Strip majd MIAB sorrendben volt, ami mindenképpen érdekes, lehet hogy az FLA több hangszere (dob, gitár, billentyűk) indokolta ezt.
Claus kb. 20 perc alatt letudta a beállást és már teljesen felkészülten várta a koncertet. A kapunyitás után szinte azonnal "vegyülni" kezdett, minden gond nélkül lehetett vele beszélgetni, fényképezkedni és szinte megállás nélkül osztotta az aláírásokat, dedikált a lemezeket. (Ez utóbbi elfoglaltságban én magam is rendesen terheltem, mert a összes - hangsúlyozom az ÖSSZES :) - bakelitet, CD-t dedikáltattam vele a hétvége alatt.)
A MIAB, FLA fellépést nem tudtam végigkövetni különböző szervezési problémák, feladatok miatt.

Nekem a nap főeseménye a Leæther Strip fellépése volt. Szerencsére minden akadály elhárult, így elfoglaltuk helyünket a "küzdőtér" hátsó részében.
Azért itt mert, sosem voltam nagy pogozós, másrészt szerettem volna innen figyelni a színpadot, az első sorokat, hogy a teljes hangulatról legyen benyomásom.
A FLA utáni hosszas átszerelés ellenére a kevesen hagyták el a helyszínt. A Leæther Strip előtt az általam összeállított old-school EBM set szólt:
  • IC 434 - Mankind Denied
  • IC 434 - Bacteriate
  • Kant Kino - Stille!
  • Vomito Negro - Feel The Heat (2K20 Remix)
  • Signal Aout 42 - You Find Me!
  • Plastic Noise Experience - Kill The 6 (V2.006)
  • X Marks The Pedwalk - Abattoir (Extended)
A Budapest Noir feszültségfokozó intro-nak tökéletes volt, remélem valamilyen formában kiadásra is kerül a közeljövőben!
Amikor az első hangok alapján azonosítottam, hogy a Civil Disobedience lesz a nyitó tétel, kicsit aggódtam, hogy rögtön maximális fordulatszámra tudja-e pörgetni ezzel a kezdéssel a közönséget. Sikerült... ;) Be kell hogy valljam, én magam sem gondoltam, hogy ilyen jól fog működni koncerten ez a dal.

És mi tudta volna még tovább fokozni az első sorok "küzdelmét", mint a Desert Storm földbe döngölő hangfala. Így voltaképpen egy kis Klutae koncertet is kaptunk.

A Hate Me alatt az addig előkészített energiaszint, a "tombolda" az első sorokban nem csökkent, de egy kicsit tudott Claus pihenni, már amennyire egy "one man show" alatt jut idő pihenésre...
Az első "nyugvópont" az Introvert alatt következett be, ami nem is csoda, hiszen az a friss album, a  Mental Slavery-ről elhangzott első dal volt, így sokaknak ez volt az első találkozása ezzel a művel.
De ha ez kellett a következő blokkért, akkor bármikor meghozzuk újra ezt az áldozatot, mert következett a Japanese Bodies, ami tökéletes "slágerként" működött. A Claus által kedvelt hosszú intro, - a 80-as években kedvelt - "extended version" koncepciónak köszönhetően egy kivételesen jó live verziót kaptunk, ami teljesen hű maradt az eredeti dallamhoz, struktúrához, kicsit gyorsabb verzióban hangzott el, így a hangulat újra tökéletes volt. Ezután a Strap Me Down hozta el - ahogy várható volt - a koncert csúcspontját. Fél egyes kezdés ide, 1 órás csúszás oda, itt a hátsó sorok is mozgásba lendültek. Nagyon remélem, hogy nem hiába volt jelen 5 kamera, és hamarosan viszontláthatjuk ezeket a pillanatokat...
A Don't Tame Your Soul az egyik kedvenc az Underneath The Laughter albumról, így a közönség "megénekeltetése" mindenki számára kielégítő közösségi élményt nyújtott, hogy aztán újra begyorsuljunk az Evil Speaks jellegzetes EBM-twistjére.
A Battlemind újra a friss albumról érkezett, és újra alább hagyott a közönség együttműködése, pedig ez aztán egy 100%-ig EBM "nóta". De itt is jól jött egy kis pihenő, mert újra a klasszikus Solitary Confinement albumról érkezett egy track: Adrenalin Rush. Kicsit gyorsabb és hosszabb mix került ebből is színpadra, nagyon hasonló verzió, mint az album Retention sorozatban kiadott bónuszlemezén.
A No Entry No Exit volt az utolsó az aktuális albumról, nekem ez az egyik kedvencem az új dalok közül, kicsit a korai Leæther Strip stílus köszön vissza benne. A Body Machine Body alatt stílszerűen a gépekkel (vagy a testekkel?) lett probléma, hiszen néhány másodpercig nem működött a mikrofon. Később kiderült hogy az egyik kameraman rúgta ki véletlenül az egyik kábelt miközben mozgott a színpadon. Claus gyorsan szerelt, majd beszólt a gépeknek... jól kezelte a hirtelen felmerült problémát.
A ráadásra 3 dalra sikerült visszacsábítani Claus-t a közönségnek:
A Mohawk az én személyes kérésem volt, mert ez az egyik nagy kedvencem és azt gondolom, hogy nem kapta meg ez a szerzemény azt az elismerést ami megilletné. Ezen a ponton én is kezdtem felengedni kissé - egész koncert alatt azért izgultam, hogy minden rendben lemenjen - így végig dalolásztam a kedvencemet... :)
A Black Gold gyors, punkos hangulata még újra fel tudta tüzelni a láthatóan fáradt közönséget, hogy aztán "örömzeneként" a Depeche Mode No Disco közös bulizása zárja az estét.

Összefoglalva: Aki a Leæther Strip eddigi tevékenységét ismerte - akár alapszinten is - , aki tudta hogy ez az ELSŐ magyarországi fellépése, az azt gondolom hogy elégedetten távozott, azt kapta amit várt, várhatott; se többet... se kevesebbet. Éppen eleget.
Látott egy teljesen elkötelezett, erre az estére hetek óta készülő zenészt, aki frissen felfogadott session zenészek nélkül, egyedül próbálta szórakoztatni a közönséget, ami kétségkívül sikerült neki.
Reméljük hamarosan újra láthatjuk majd hazai helyszínen a Leæther Strip-et, a Klutae-ot vagy esetleg más Claus Larsen projektet!

Setlist:

  • Budapest Noir (intro)
  • Civil Disobedience
  • Desert Storm
  • Hate Me
  • Introvert
  • Japanese Bodies
  • Strap Me Down
  • Don't Tame Your Soul
  • Evil Speaks
  • Battlemind
  • Adrenalin Rush
  • No Entry No Exit
  • Body Machine Body
Ráadás:
  • Mohawk
  • Black Gold
  • No Disco (Depeche Mode feldolgozás)

2010. okt. 19.

Leæther Strip koncert - Előzmények

A 2010. október 16-i Leæther Strip koncert jelentősége szerintem csak akkor mérhető fel, ha időben kicsit visszamegyünk és áttekintjük, hogy miért ez volt Claus Larsen első magyarországi fellépése.
A 90-es évek elején Németországban több Leæther Strip fellépés is volt. Az idősebbek arra is emlékezhetnek, hogy ebben az időszakban több olyan együttes is fellépett hazánkban (a Petőfi Csarnokban), mely ugyancsak a német Zoth Ommog kiadóhoz tartozott (pl. Armageddon Dildos, Orange Sector, X Marks The Pedwalk).
Joggal tehetjük fel a kérdést: a Leæther Strip miért nem jött el Magyarországra?
A hétvégén - többek között - erre a kérdésre is megpróbáltam választ kapni. Claus Larsen és a koncertszervező Black Head Agency - akinek az előbb említett Pecsa koncerteket is köszönhetjük - is hasonló választ adott: A Leæther Strip villámgyorsan a Zoth Ommog kiadó legértékesebb árucikke lett, így Talla 2XLC - a kiadó vezetője, tulajdonosa - olyan pénzügyi feltételeket szabott, melyeket akkor nem lehetett teljesíteni.
1996/97 környékén az akkori LS levelezőlistán folyamatosan zaklattuk különböző országokból a koncertek miatt is. Akkor már jelezte, hogy korábbi autóbalesetének "köszönhető" egészségügyi gondjai miatt(gerincproblémái jelenleg is vannak), illetve a megfelelő session zenészek hiánya miatt, kevés az esély élő fellépésre.
Később már Leæther Strip koncertek nélkül maradt mindenki, a Zoth Ommog kiadó összeomlása és Claus több évre történő eltűnése miatt.
2006-os visszatérése és az After The Devastation album megjelenésekor újra bombázni kezdtem kérdésekkel, hogy mikor fog koncertezni. Válaszaiban továbbra is egészségi problémái miatt hárította el a megkeresést.
Az első "reménysugár" 2007-ben jött el, amikor a Giant Minutes To The Dawn album hazai bemutatójára egy videóüzenetben megerősítette, hogy nagyon szeretne eljönni Magyarországra.

2008. november 21-én a Golem Klub által szervezett díjátadáson bejelentette, hogy újra koncertezni fog a Leæther Strip.

Azonnal jeleztem, hogy az újrakezdésnek tökéletes terepe lehetne Magyarország... :)
Sajnos a szerencsés "nyertes" az Aarhus-ban 2009. április 10-én megrendezett, a RECession által szervezett koncert lett.

A koncerteket folyamatosan jelentette Claus Larsen, köztük több fesztivál fellépést is; én pedig folyamatosan zaklattam a hazai koncertszervezőket, hogy hozzuk el hazai színpadra is a produkciót.
Igazán célegyenesbe 2010 tavaszán került a dolog, amikor a Black Head Agency azt válaszolta, hogy próbáljuk meg...
Az események innentől felpörögtek, folyamatos levélváltás során kialakult a döntés:
2010. október 16-án először lép fel a Leæther Strip Magyarországon!!!!!

A következő bejegyzésben - hamarosan - már a szombati koncert kerül terítékre!

2010. okt. 17.

Leæther Strip koncert - Gyorsértékelés

Túl vagyunk/vagyok rajta... Még kell egy kis idő, hogy feldolgozzam és objektíven tudjam értékelni a tegnapi koncertet.
Nagyon izgultam, aggódtam, hogy mindenki azt kapja-e amit vár. Bizonytalan voltam, mert felmerült bennem: lehet, hogy csak nekem fontos ez a dán egyszemélyes projekt.
Mi lesz, ha kevesen lesznek?
Mi lesz, ha Claus nem "kapja el a fonalat"?
Ilyen és ezekhez hasonló kérdések vetődöttek fel bennem az elmúlt napokban.
Gyors, nem reprezentatív "exit-poll" alapján azt mondhatom, hogy elégedettek voltak a old-school EBM stílus iránt elkötelezett válaszadók, akik egyöntetűen azt mondták, hogy nagyon energikus előadás szem- és fültanúi voltak.

Persze voltak kisebb gondok: csúszás a koncertprogramban, kisebb technikai bonyodalmak, de talán nem állok messze az igazságtól hogy sikeres, mindenki számára emlékezetes koncert volt.
Gyorsérteklésre azért mindenképpen vállalkozok:
- A koncerthelyszínnek megfelelően, teltház közeli nagyságrendben jelentek meg az alternatív elektronikus zenét kedvelők.
- Bár a Leæther Strip későn - hajnali fél egykor - kezdett, nagyon kevesen mentek el az Front Line Assebly utáni "átállás" során.
- Ahogy megtudtam ma Claustól, kisebb gyomorrontással küzdött, de  így sem lehetett panasz a teljesítményére.
- Közönség jelentős része teljes energiával, maximális fokozaton tombolta végig a koncertet.
A következő napokban több szempontból is szeretnék visszatekinteni a koncertre, értékelni az eseményeket.

2010. okt. 10.

ATWEMRS (AlanTheWild's Electronic Music Rating System)

Szeretnék folyamatosan aktuális - új megjelenésekről; valamint régi - de érdekes (vagy éppen érdektelen) - lemezekről recenziót, kritikát, ajánlót írni.
Márpedig ezen műfaj - mármint a recenzió, kritika - pontozás nélkül komolytalannak tekinthető (egyes vélemények szerint).

Nézzük mit jelentenek a ATWEMRS skála 0-tól 10-ig terjedő értékei:
  • 10: Mestermű, megkerülhetetlen, kötelező tananyag lesz - ha még nem az.
    Ebbe a kategóriába jelenleg két mű található (és kevés az esélye, hogy rohamosan növekedni fog ez a szám...):
    • Depeche Mode: Violator
    • Leæther Strip: Solitary Confinement
  • 9: Abszolút kedvencek, olyan lemezek melyeket nem lehet megunni, újra és újra meg lehet és meg kell hallgatni. Nagyon kevés hiányzik, hogy mesterműnek minősítsem, általában apróságok (pl. egy gyengébb track az albumon) miatt nem kapják meg a maximumot.
  • 8: Kimagaslóan jó lemezek kapják ezt a pontszámot. Nagyon nehezen lehet belekötni, hiányosságokat találni, de azért kis kukacoskodással sikerül (pl. 2-3 gyengébb dal egy albumon).
  • 7: Nem korszakalkotó, nem mérföldkő az adott stílusban, de szégyenkezés nélkül be lehet vallani a barátoknak, hogy meg van ez a CD.
  • 6: Szorgos iparosmunka, újítás nélküli alkotás.
  • 5: Átlagos, 12 egy tucat jellegű művek érdemlik ki ezt a pontszámot. Általában befutott együttesek stílusát jó minőségben követő újoncok érdemlik ki ezt a pontszámot. De nem minden esetben... 
  • 4: Ígéretesen induló lemez, néhány nagyon jó dallal, de sajnos a lemezen többségében inkább a gyengébb eresztés található meg.
  • 3: Egysíkú, ötlettelen alkotás. Innováció nélkül. Egy végighallgatás után semmilyen pozitívum nem fedezhető fel benne. Többszöri meghallgatás után, azért csak találunk egy-két bíztató jelet.
  • 2: Van olyan lemeze az együttesnek amin van 1-2 egyébként meghallgatható dal, de ez nem az...
  • 1: Csak azért nem dobtam ki a gyűjteményemből, mert elvből nem adok el, nem válok meg egyetlen CD-től, bakelittől sem. Értékelhetetlen...
  • 0: Olyan stílusok, melyek nem relevánsak (rock, pop, jazz, klasszikus zene stb.).  
A továbbiakban tehát így kell értelmezni az egyes ajánlóknál, kritikáknál olvasható pontszámokat... ;)